Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
4. Kapolyi László: Általános tendenciák az ásványi nyersanyagok hasznosításával összefüggő gazdasági folyamatokban és az ásványanyag-gazdálkodás elvi-módszertani alapjai
a jövőben tervezhető tevékenységek lehetőség szerint teljes következményrendszerének minden oldalú elemzése. Nyilvánvaló, hogy az ásványi nyersanyagtermelés teljes folyamata - amely az adott földtani koncepcióra támaszkodó ásványi nyersanyagkutatással kezdődik, a primer és intermedier ásványi nyersanyag termelésével folytatódik, majd az ultimer ásványi nyersanyag előállításával fejeződik be - gazdaságilag annál hatékonyabb, minél rövidebb és összességében minél kevesebb társadalmi ráfordítást igényel. Az ásványi nyersanyag-hasznosítás folyamataiban jelentkező tendenciákra visszatérve tehát alapvető kérdés, hogy adott esetben a végtermékre vetítve nagyobb hatékonyságot a kitermelési és feldolgozási technológia korszerűsítése vagy a további nyersanyagkutatás ígér. A helyes választás érdekében a földtani adottságok ismeretén alapuló társadalmi ráfordítást és találati valószínűséget szembe kell állítani a technikai korszerűsítés várható hatékonyságával. (Nem véletlen, hogy míg Magyarországon, amely bauxitban viszonylag gazdag ország, az alumíniumtermelés gazdasági hatékonyságának növelése tekintetében a bauxitkutatástól várható nagyobb eredmény, addig a bauxit előfordulásokkal igen korlátozottan rendelkező Szovjetunióban a bauxitimport mellett, a nem bauxitbázisú alumíniumgyártási technológia kialakítása volt a nagyobb eredményt ígérő feladat.) A végtermék előállítás hatékonyságnövelésének ez az alternatívája is egyértelműen igazolja a választott szemléletmód helyességét: az alkalmazott földtani kutatást, ezen belül az ásványi nyersanyagkutatást - mint termelőerőt - az ásványi nyersanyagtermelés szerves részének kell tekinteni. Ezért a teljes folyamat legelső fázisának, a nyersanyagkutatásnak a feladatait az ipari tevékenységgel összehangoltan, annak végcéljából kiindulva kell meghatározni. Minél érzékenyebb valamely ultimer nyersanyag teljes költsége a primer ásványi nyersanyag költségét meghatározó természeti adottságokra, annál nagyobb lehet a választékot potenciálisan növelő alkalmazott földtani kutatás szerepe a teljes folyamat gazdasági hatékonyságának növelésében. A végtermékre vetített ráfordítás csökken, 1. ha a primer ásványi nyersanyag állapota minél jobban megközelíti az ultimer ásványi nyersanyag állapotát, 2. ha közel ultimer állapotban lehet az ásványi nyersanyagot primerként kitermelni, 3. ha sikerül a kitermelt primer ásványi nyersanyag eredetileg meddő alkotóit hasznosítani. ad 1. Ez a viszony főként az alkalmazott földtani kutatás eredményei és az ezeken keresztül megismert kedvezőbb adottságú előfordulások elsődleges igénybevétel révén érhető el. Esetenként azonban a bányászati technológia alapvető megváltoztatásával, gyakorlatilag a klasszikus bányászati folyamat kiiktatásával is biztosítható hasonló állapot. (Pl. elemi kéntermelés, földgázkitermelés, cementgyártásra közvetlenül használható trassz bányászata, bazalt, termálvíz, szénsavkitermelés stb.) ad 2. Csökken a nyersanyag-hasznosítás teljes folyamatának idő- és ráfordításigénye, ha az ásványi nyersanyagot a nem hasznosítható tárolókőzet, ill. a káros szennyező anyagok nélkül lehet kitermelni a természetben elfoglalt helyéről. Ilyen eset a primer ásványi nyersanyaggal jellegében azonos ultimer ásványi nyersanyag - pl. érc és a fém - in situ kioldása a tárolókőzetből. Ez különösen a nagyobb mélységben fekvő olyan ásványi nyersanyag-előfordulások esetén lehet célszerű és szükségszerű, amelyek az ultimer nyersanyagot kis koncentrációban tartalmazzák. Ekkor ugyanis az egységnyi ultimer nyersanyag előállítása érdekében - nagy mélységből - nagy mennyiségű szennyező vagy hordozó kőzetet is ki kell termelni a primer nyersanyag káros, haszontalan vagy kishasznú alkotójaként. ad 3. Efa a primer ásványi nyersanyag eredetileg haszontalan alkotóit sikerül hasznosítani, vagy egy bányászati művelettel több hasznos komponenst lehet egy rendszerben kitermelni, szintén jelentősen csökkenthető az egységnyi társadalmi ráfordítás. Ilyen esettel találkozunk polimetallikus érceknél, több telepes művelésnél, komplex termelési rendszereknél: pl. a hazai eocén szénmedencékből a szén-bauxit karsztvíz egy rendszerben történő kitermelésnél. Parciális jelleggel az egyébként haszontalan alkotók hasznosításának eredményeit esetenként szembe kell állítani az in situ benthagyás révén elérhető eredménnyel, vagyis az in situ benthagyás és a több komponens kitermelésével elérhető hatékonyság különbségével. Az ásványi nyersanyagok termelési folyamata az ipar klasszikus ember/gép rendszerével szemben, ember/gép/természet rendszert 116
