Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
4. Kapolyi László: Általános tendenciák az ásványi nyersanyagok hasznosításával összefüggő gazdasági folyamatokban és az ásványanyag-gazdálkodás elvi-módszertani alapjai
4. ALTALANOS TENDENCIÁK AZ ÁSVÁNYI NYERSANYAGOK HASZNOSÍTÁSÁVAL ÖSSZEFÜGGŐ GAZDASÁGI FOLYAMATOKBAN ÉS AZ ÁSVÁNYANYAGGAZDÁLKODÁS ELVI-MÓDSZERTANI ALAPJAI Kapolyi László A karsztvízszint alatti bányászkodás történetének elemzése is jelezte, hogy a lokális gazdasági és társadalmi igények kielégítése sokkal bonyolultabb elemezést kívánt volna, mint amely az adott időszak döntéseit előkészítette. Korán bizonyossá vált, hogy a szocialista gazdasági politika sem nélkülözhette hátrányos következmények nélkül a tudományos alapossággal készített sokrétű elemzéseket. A piac- gazdaság és a globalizáció hatásmechanizmusa lassan, de egyre határozottabban érvényesült az ásványi nyersanyagok hasznosításával kapcsolatban. Vonatkozó felismerés kezdetben, az elbizonytalanodásban, a széleskörű szakmai, gazdaságpolitikai vitákban nyilvánult meg. Az időszak második felében pedig már bekerült a Magyar Tudományos Akadémia kutatási prioritásai közé. Ennek egyik eredményeként az Akadémiai Kiadó gondozásában 1981-ben megjelent, jelen fejezet címéül is választott 701 oldal terjedelmű tanulmánykötetem. A kötet Bevezetésében valamint „A rendszer- és függvényszemléletű ásványvagyon-gazdálkodás célszerűsége" címet viselő I. fejezetben közérthető fogalmazásban leírt fő megállapítások ma is érvényesek Úgy ítéltem meg, hogy a hivatkozott fejezet segítséget nyújthat jelen kötetünk 1., 2., 3. fejezetében foglaltak jobb megismeréséhez, ezért azt eredeti szövegezésével újra közöljük. Bevezetés Századunk legutóbbi évtizede közgazdasági nyelven „korszakváltás a világgazdaságban". Ez a relatív „bőségből" a „relatív szűkösségbe" való átment ideje, azaz a bőségesen folyó olajkutak, a környezetvédelmi vagy gazdaságossági megfontolások miatt felhagyott szénbányák, az olcsó földgáz, a szállításért versengő tankhajók, a sokat ígérő atomenergia könnyedebb világa helyébe egy szigorúbb, ökonomikusabb, aggályosabb, egyre inkább globálisan gondolkodó világgazdaság lépett. Rendező elvvé válik a gazdasági hatékonyság mellett a tartalmában még szigorúbb ökonómiát hordozó takarékosság, s a nemzeti létet biztosító politikai jelszó, a „béke" mellett megjelenik gazdasági jelszóként az „ energia" és a „nyersanyag". Ismertek az okok, amelyek végül is a második világháborútól a közelmúltig tartó- rohamosan fejlődő technikával, civilizációval, forrás és igény egyensúlyával jellemzett - „kána- áni" korszak után annak felismeréséhez vezettek, hogy a világ nyersanyagkészletei végesek. E folyamat tükröződése végső fokon a „korszakváltás". Átértékelődött a nyersanyaggazdálkodásban - ezen belül az energiahordozókkal, mint legfontosabb nyersanyagokkal való gazdálkodásban - uralkodó szemléletmód: másképp értelmezzük ma az ásvány vagyonkészle- tet, ennek gazdaságos kitermelhetőségét, az ás- ványvagyonnal való ellátottságot, a felhasználás strukturális céljait, mint egy évtizeddel ezelőtt. A „relatív szűkösség" azonban nem szegénységet, vagy nélkülözést, hanem racionálisabb gazdálkodást jelent. A rövid távon értelmezett, mindenkor a legnagyobb gazdasági hatékonyságra törekvő kitermelést és feldolgozást felváltotta a körültekintőbb, lényegesen hosszabb távra tervezett gazdálkodás stratégiája, amely figyelembe veszi, hogy a világ nyersanyag- és energiaforrásai meg nem újuló, azaz „véges" készletek. Hazánkban - mint saját nyersanyagforrásokkal korlátozottan rendelkező országban- különösen fontos a körültekintő nyersanyaggazdálkodás. Ennek keretében olyan szemlélet- módot célszerű elsajátítani és követni, amely a nyersanyag-hasznosítás folyamatát a földtani kutatástól a végtermékig egy rendszernek tekintett vertikumok alapulvételével vizsgálja. A szemléletmódnak figyelembe kell vennie az 113
