Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)

3. Csepregi András: A karsztvíztermelés hatása a Dunántúli-középhegység vízháztartására

36. ábra. Észlelőkutak vízszintidősorai - Veszprémi-Bakony

37. ábra. Forráshozam idősorok - Keleti-Bakony

hez a forrásokhoz nagy kapacitású tároló rendszer tartozik. A kádártai Utászházi-forrás kisebb, de vízjárását tekintve kiegyenlítettebb hozamú, mint az ösküi források, a forrás vízgyűjtőjét víztermelő kút depressziója nem érinti. A források vízhozamában az 1950-es évekhez képest jelentős csökkenés látszik, ez csak részben származhat alacsonyabb beszivárgásból, feltételezhetően ebben szerepet játszanak a Keleti-Bakony egykori bányavízkivételei is. A Keleti-Bakony vízháztartásában a legjelentősebb változásokat az iszkaszentgyörgyi, majd a kincsesbányai bauxitbánya víztermelése okozta.

Az 1950-es évek közepétől előbb a csóri, majd az 1960-as években a bodajki, fehérvárcsurgói források elapadása jelezte a térségi túltermelést. A kutak részben az egykori források és a fő

megcsapolási hely, a rákhegyi vízakna közelében, ill. a Tési-fennsík beszivárgási területén és a Keleti-Bakony É-i előterében helyezkednek el (38. ábra). (Az ábrán feltüntettük a szomszédos Magas-Bakony területére eső Bakonyszentkirály- 14 észlelőkút vízszintidősorát is.)

A Vértes hegység D-i területén az eredeti vízszintek 150 mBf magasságban húzódhattak. A vízszintek süllyedése csaknem folyamatos volt a tatabányai bányászati vízemelések felfutásával összhangban, az 1960-as évek közepétől 1990-ig, a vízemelések megszűntéig (39. ábra).

Figyelemre méltó, hogy 1990 után a Vértes és a Tata melletti Vértesszőlős térségében lényegében azonos vízszintek alakultak ki, ami a Vértes és a Gerecse szoros hidraulikai kapcsolatára utal.

99