Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)

Zielinszki Szilárd

ZIELINSZKI SZILÁRD

(*Mátészalka, 1860. május 1.-t Budapest, 1924. április 24.)

Édesapja az 1831-es lengyel felkelés leveretése következtében került Magyarországra, nemes ember. Hamar beilleszkedik a magyar társadalomba, megnősül, felesége Böhm Terézia. Ezen házasságból születik meg a kis Zielinszki,

Szanislaus-nak anyakönyvezve, mit sohasem használt még magyaros formában Szaniszlónak sem, következetesen Szilárdnak aposztrofálta magát. Több helyen y végződéssel találkozunk neve után, mi azt az elvet valljuk - ahogyan ő írta: Zielinszki Szilárd pedig egyértelműen pecsétnyomóján is sima i betűt használt.

Korán elkerül a család Mátészalkáról, az ottani helytörténészek sem tudnak közelebbit róluk. Középiskoláit már Budapesten végzi, s az egyetemet is, amit kitűnő eredménnyel fejez be. Kiváló előmenetele meghatározza sorsát, állami ösztöndíjat kap, beutazza Európát, gyarapodik szakmailag, nyelveket tanul.

Hazatérve, régi professzora, Kisfaludi Lipthay Sándor tanársegédnek hívja - így mellette dolgozhat. Miután Franciaországban megismerkedett az új betontechnológiával, a vasbetonnal, tudását a gyakorlatban is kamatoztatja - vasúti és hídépítési munkákban vesz részt.

A századfordulón irodát alapít Budapesten az Alkotmány u. 31. sz. alatt, s a tűzálló, vasvázas betonszerkezeteket tervező-forgalmazó Hennebique cég műszaki képviselője lesz a magyar korona országaiban.

Amint a műegyetem megkapta a doktori címek kiadásának jogát, az első adandó alkalommal megszerzi ezt a tudományos fokozatot. Ebben a minőségben - 1901-et írunk! - ő volt az első.

A következő évben újabb külföldi tanulmányútra indul. Irodája ontja a terveket (a temesvári Béga híd, a lőrinci fonoda víztornya, a szegedi vasbeton víztorony, hogy csak a leghíresebbeket említsük).

Úttörő tevékenységét elismerve 1906-ban a műegyetem út-vasútépítési tanszékére hívják meg nyilvános rendes tanárnak. Ezért irodája vezetését Jemnitz Zsigmondra bízza.

Nyugati mintára Mérnök Kamarát kíván létrehozni, hogy védje a mérnök társadalom jogait.

Szándéka egyelőre nem valósul meg, sok a gáncsoskodó, szellemét meg nem értő ember.

Katedrára kerülésekor kinevezik az Országos Középítési Tanács tagjává, 1907-ben pedig beválasztják a vízügyi műszaki nagy-tanácsba, valamint tagja lesz a Fővárosi Közmunkák Tanácsának is. 1911-ben a Magán Mérnökök Országos Szövetsége örökös tiszteletbeli tagjává választja, miután előzőleg éveken át ennek az egyesületnek elnöki tisztségét töltötte be. (Ez évben épül fel tervei alapján a sokat emlegetett margitszigeti víztorony.)