Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)

Herrich Károly

- A Tisza-szabályozás és a szegedi válság (1879),- A csatornák és vasutak harca (1882),- Az 1882. évi európai vízáradások és a magyar folyószabályozások (1883),- A talajjavító járadék bankról (1884).

Ezen munkák magas elméleti felkészültségről, a külföldi szakirodalom naprakész ismeretéről tesznek bizonyságot. Nyugdíjasként 1881-től a Ferenc-csatorna Társaság igazgató- sági tagja, s választmányi tag az Első Magyar Általános Biztosítónál.

Bár a vízrendezés, folyószabályozás és az öntözés területén készített önálló terveket is, munkássága elsősorban a már meglévő tervek megvalósításából, kivitelezéséből állt.

Elődeit nagyon tisztelte, szerette volna kiadatni a Duna, Tisza és mellékfolyóinak hatalmas vízrajzi felvételi anyagát, „amivel Európa egyetlen országa sem rendelkezik, adják ki, tegyék közkinccsé" - írja egyik tanulmányában.

Herrich Károly, saját bukásával kapcsolatosan keserűen állapítja meg, hogy a „vízimunkának és magának ezen szakma emberének, amióta csak visszaemlékezni tudunk, mindig két határozott ellensége volt, mely meghiúsított ezen a téren mindent...- először: a szakférfiak maguk,- másodszor: az országnak minden írást tudó és nem tudó népessége."

Szomorú szavak... ítéljen az olvasó!

Amúgy gyermektelenül halt meg a már egyesült Budapesten, 1888 ködös őszén...