Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)

Herrich Károly

a Tisza szabályozásának fontos szakasza zárult le, s bár a Központi Felügyelőség és a Tiszavölgyi Társulat elvileg szembekerülhetett volna, de a '67-es változásokkal összefüggő közigazgatási átalakulás erre'már nem adott lehetőséget.

Érdemes áttekinteni, hogy Herrich alatt milyen fejlődés mutatkozik a Tisza szabályozásában.

1848-ig a szükségeshez képest minimális a munkavégzés,

1850-55 között mindössze 13 átmetszést építenek ki, majd

1867-re 106 lesz az átmetszések száma, ezek révén

1860-ban 77 km-rel, 1867-ben pedig már 126 km-rel rövidült a Tisza.

Ami a töltéseket illeti, 1855-ben 287 km, 1860-ban 879 km, 1867-re pedig 1116 km-re emelkedett az újonnan kiépített árvízvédelmi gátak hossza.

Az 1860-as években újra előtérbe került a Bodrog szabályozása. A korábbi Herrich-féle terveket Hevessy Károly vármegyei mérnök próbálta az új viszonyokra alkalmazni. Az átdolgozást Herrich Hevessy vei és Meczner Gyulával vállalta. A terv elkészültével mégsem született egységes megoldás. 1862-1864-ben Kiasz Márton főmérnök új tervet tett le az asztalra. Ennek bírálatát Herrichre bízták; aki a megoldást jónak, a kiviteli összeget pedig elfogadhatónak ítélte.

Herrich (a főkormányzó, Albrecht főherceg és a kormány támogatásával) elérte, hogy a Tokaj feletti tiszai és bodrogi átmetszések megakadt munkálataira az állam adjon segítséget. Az országgyűlés 700 000 Ft-ot meg is szavazott. Ennek révén az aszály miatt akkoriban munka nélkül maradt falusi lakosság inségmunkához jutott, amely sokakat megmentett az éhezéstől.

Herrich az aszályos 60-as években nemcsak hivatalból, de felkérésre is készített terveket az Alföld, elsősorban a Tiszántúl öntözésére. A több variációban megszületett tervet sajnos nem valósították meg, bár egy brüsszeli bank is jelentkezett államilag biztosított kamatteher melletti finanszírozásra. Külföldi szakértőket - pl. a brit James Abernethy-t - is bevontak az ügy megoldásának érdekében. A Herrich-féle terveket Lechner Gyula középítési felügyelő hajózási szempontból jónak ítélte, de az öntözési cél elérésével kapcsolatban fenntartásai voltak. (A csatorna nyomvonala a következő lett volna: Tiszalök-Hajdúnána-Hajdúböször- mény-Balmazújváros-Debrecen-Nádud- var-Püspökladány-Karcag-Kisújszál- lás-Túrkeve-Mezőtúr-Öcsöd-Kunszent- márton). Herrich a szaksajtóban is megjelent bírálatot eléggé indulatosan utasította vissza.

Még folyt a vita az öntöző- és hajózócsatorna körül, amikor a hazai vízi munkálatok ügye az 1867-ben alakult Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium vízépítészeti szakosztályához kerültek, ahol Herrich miniszteri osztálytanácsosként dolgozott tovább, s a vízügyek legfőbb irányítója lett.