Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)
Hieronymi Ottó Ferenc és fia Károly
Hieronymi Ottó Ferenc legidősebb gyermeke, Károly nem hozott szégyent édesapjára, hiszen mint mérnök és politikus is fényes karriert futott be, eljutott egészen a miniszteri bársonyszékig - nem is egy alkalommal. Budán született, alsóbb iskoláit ott, a gimnáziumot Pozsonyban és Budán végezte, a felsőbb műszaki ismereteket pedig a József Ipartanodában, ill. a József Polytechnikumban szerezte meg, s 1857-ben kapott diplomát. Pár hónapig Buda városánál volt mérnökgyakornok, majd még abban az évben -1857 - Máramarosba ment, ahol tagosítási feladatokat végzett. Munkájával minden bizonnyal elégedettek lehettek, hiszen 1861-ben Máramaros vármegye hites főmérnökévé választották. Bár a vármegye szinte az Isten háta mögött volt, de Hieronymi Károly itt is kiválóan megállhatta a helyét, mert a minisztériumban felfigyeltek munkásságára, és 1867-ben Mikó Imre gróf a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumba titkárának hívta. Karrierjét a minisztériumban is folytatta, előbb az út- és középítési, majd a vízépítészeti, utóbb pedig a vasúti szakosztálynak lett a főnöke. A tehetséges mérnök-hivatalnokot 1874-ben, mint helyettes államtitkárt, a minisztérium legkényesebb ügyeinek intézésével bízzák meg. Látva elhivatottságát, Franciaországba küldik a közlekedési ügyek tanulmányozására. Hazatérve, jelentését tanulmányi szintű fogalmazványban tette meg, amit oly sikeresnek ítéltek, hogy Ordódy Pál miniszter 1880-ban ezen újító szándékú dolgozat alapján szervezte át a minisztériumot. Ez az új szervezési rendszer a műszaki szolgálatot teljes egészében elválasztotta és függetlenné tette a számviteli-adminisztratív rendszertől. Hieronymi Károly munkássága kiterjedt a hazai folyók további rendezésére és ármentesítésére, az ő alkotása az az árvédelmi szervezet, ami az Alföld leggazdagabb részeit az árvizektől mentesíteni segítette, a fő folyók mellett javítva a Körösök és Maros állapotát is. Sikeresen folytatta a Duna szabályozását, a pesti rakpartépítés az ő keze nyomát is viseli. Működésének súlypontja azonban egyre inkább a vasút felé tolódik el, az általa indítványozott céltudatos nemzeti vasúti politikának első nagy lépése a Tisza-vidéki vasút megvétele volt. A duna-drávai, valamint a zágráb-károlyvárosi vasút megszerzésével, továbbá a buda-pécsi vasút engedélyezésével lehetővé vált, hogy az állam függetlenítse magát a déli vasúttól, s biztosítsa a tengeri összeköttetést! Kiváló egyezséget kötött még az osztrák államvasutakkal is, ezáltal a magyar állami elképzelések nem csak délre, de a nyugati irányba is megvalósulhattak. Közben egy olyan feladatot is ellát, ami csak egyszer adatik az ember életében. Beválasztják az új országház terveit elbíráló 20 tagú bizotságba (1883). Ezen bizottságot oly nevek fémjelezték - többek között - mint Andrássy Gyula, Tisza Kálmán és Ybl Miklós... Végigkísérve Hieronymi Károly életútját, nem véletlen, hogy e nagy nevekből álló bizottság tagja lehetett; akár mérnöki produktumát, akár a közigazgatásban nyújtott tetteit vizsgáljuk. Tizenöt évet töltött el állami szolgálatban, amikor az általa átszervezett Osztrák-Magyar Államvaspálya Társaság Budapesten is igazgatóságot nyitott, s ennek lett magyarországi vezérigazgatója. Munkásságát az uralkodó Lipót-renddel jutalmazta. 1891-ben az osztrák-magyar államvasút magyarországi vonalai a MÁV tulajdonába mentek át úgy, hogy a kezelést is a magyar államvasutak emberei végezték. Hieronymi Károly 1875-től volt képviselő (a két Tisza, Kálmán majd István meggyőződé- ses híve), s az országgyűlés pénzügyi bizottságában jeleskedett általános megelégedésére.
