Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)
késmárki Lányi Sámuel
A felmérések során mintegy negyven inzsellér tevékenykedett a Tiszán. Álljon most elénk azon mérnökök neve, akik a munka dandárját végezték. Kamőczy Gábor, Komnenovich Sándor, Nagy István, Fodor János, Nikolka András, Perleberg Gusztáv, Pribék Béla, Reitter Ferenc (utóbb a fővárosi közmunkatanács műszaki vezetője lett), Sasku Károly (Széchenyi munkatársa, Paleocapa könyvének fordítója), Forberger Lajos, Zornberg Lénárd (Leonard br., az 1840-es években „Kulpa hajózási mérők"), Vörös Zsigmond ... (Huszttól Titelig emlékkövük sincsen, nemhogy utca viselje nevüket!) Lányi Sámuelről kiegészítésül még annyit, hogy késmárki előnévvel, nemességgel bírt, s a képírásban is jeleskedett. Önarcképét 1967-ben, a Il-es számú művészeti bélyegsorozatban is megjelentették, mint a reformkori portréfestészet egyik kiemelkedő alkotását. Lányi találmánya a Polygon-reduktor is, amivel tömeges területi számításokat lehetett viszonylag egyszerűbben elvégezni a térképeken, tervrajzokon. A találmány a papír zsugorodásával is számolt! A Tisza-mappáció után Pesten, a Főigazgatóságon dolgozza fel a rengeteg adatot régi barátjával, Novák Dániellel... Amikor 1848-ban bebizonyosodik a Főigazgatóság konspirációja Hentzi városparancsnokkal, amiben a legjobb barátjának vélt Novák is részt vett (ki is végezték hazaárulásért 1849-ben), megundorodva a Főigazgatóságon uralkodó magyarellenes légkörtől, ifjúságának helyszínére „emigrál", a kékkői uradalomba, a Balassi bárók szolgálatára. 1854-ig egy kalendárium sem hirdeti nevét, pedig a geometrák itt tették közzé adataikat... Jövedelme itt tizede sem volt, mint korábban a Vízi és Építészeti Főigazgatóságon. Már közel jár a 70-ik évéhez, de - nyugdíj híján - utolsó csepp erejéig dolgoznia kell a terepen. Rázós parasztszekéren járja az uradalmi földeket, 1858. május 10-én kelt a következő bejegyzés a Balassi bárók iratanyagában: „Kéretik a kékkői igáskocsiba egy ülés kiadására, miután Lányi tír szalmából készült ülésen ülni nem akar. ..." Miután 1860. március 9-én meghal, még egy utoló bejegyzés találtatik: „Néhai Lányi Sámuel mérnök úr népének (családjának) első negyedévi járandóságára 20frt. 30 kr. kifizetendő!" Ily kevésre becsülték a Balassi bárók az öreg, s betegeskedő mérnököt, kit gőgösen lekezeltek, pedig az idő azt bizonyítja, Lányi Sámuel tette a többet... nem pedig kenyéradó urai! Szinte bizonyos, hogy kortársai nem ismerték fel, ki is volt a frigiai sapkás mérnök Lányi Sámuel, vagy ahogy a képzőművészeti lexikonok jegyzik: Lányi Soma ... Hogy kit vesztett a kor vele nem is halálakor, hanem már önkéntes száműzetésekor a szabadságharc bukása után - fogalmuk nem lehetett. Igazi polgár volt ő, egy új, s szebb kor letéteményese. Rengeteget dolgozott, mégis szegényen halt meg - mondhatnánk cinikusan. Legnagyobb munkái sajnos, elkallódtak, mint az 1: 72000 méretarányú „Vízhelyzeti térkép az egész Tisza folyóról és ennek árhatásáról” című térképművé is, pedig minden bizonnyal egyik legértékesebb kartográfiai kincsünk lehetne ... A mérnök, a képíró egyaránt nagyot alkotott, mégis ki tudja, hogy élt? Ki tudja, mit tett? Mekkora áldozatot hozott? Nagyon, de nagyon kevesen.
