Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)

Beszédes József

űr, melyet világnézetük, neveltetésük közötti különbség töltött ki, s még a közös cél és feladatvállalás sem tehette azt semmissé.

Ezt bizonyítja a következő anekdota is, amely szerint a gróf azért neheztelt meg Beszédesre, mert egy meleg nyári napon kabátját levetve, amúgy ingujjban jelent meg a társaságában. ... Ma már el sem tudjuk képzelni, milyen mérhetetlen ellenszenvet váltott ki Széchenyi grófból a mérnök úr bárdolatlan naturális, de mégis őszintén közvetlen modora, ha még kedvenc felfedezettjére, a Beszédes Józsefhez képest européernek tűnő, csillogó beszédű és modorú Vásárhelyire is így panaszkodott Naplójában:

„Vásárhelyi elviselhetetlen, Istenem micsoda türelem kell ahhoz, hogy egy ilyen kamaszt magammal vigyek. Semmi nevelése, nem tud viselkedni!"

Beszédes nagy érdeme, hogy ő hangsúlyozta először - a mederelfajulások és a -feltöltő- dés megelőzésére - a vízi létesítmények állandó karbantartásának, a megelőző intézkedéseknek szükségességét.

Akkoriban a vízi társulatok még úgy vélték, hogy feladatukat néhány év munkájával mindenkorra befejezték (számos társulat irataiból derül ki az a tény, hogy ideiglenes alakulatnak tekintették magukat), pedig rendkívül fontos feladat volt a műtárgyak fenntartása és üzemeltetése.

Hogy a sárvízi és az aradi csatornák - a régi idők számos tönkrement vízi építményével szemben - lényegében ma is eredeti formájukban állnak fenn és működnek, az elsősorban annak köszönhető, hogy a társulatok működési szabályzata - az 1827. évi XXXIII. törvénycikknek megfelelően - rögzítette a karbantartási feladatokat is.

Széchenyi is felismerte ennek jelentőségét, mert a Tisza-szabályozással kapcsolatos „Eszmetöredékek..c. művében a vízi munkák öt legfontosabb feltétele között ötödikként említi: „Mindig éber és szorosan egybehangzó felvigyázat a végbevitt munkák jó karbani tartására." Ugyancsak rávilágít Beszédes korszerű szemléletére, hogy azok a fogalmak (ha nem is a mai értelmezéssel), mint pl. az erózió, a medertisztítás, a vízmosásmegkötés, kopárfásítás, erdősítés és gyepesítés - mint vízgazdálkodási tevékenység elemei - nála jelentek meg először a magyar nyelvű szakirodalomban.

Kiválóbb művei közé tartoznak még az 1833-1840 között, a Fehér-Körös mentén épített Arad vármegyei malomcsatorna, a Hármas-Körös, a Tisza, Tapoly, Ondóvá, Latorca, Labore szabályozásának egyes tervei, valamint a Duna-Tisza közötti nagy csatorna terve.

Beszédes működése különösen azért érdemel figyelmet, mert ezen keresztül hű képet nyerhetünk a XIX. század első felének fellendülő vízépítési tevékenységéről. Ennek méreteire jellemző, hogy e két generációnyi idő alatt közel ezer mérnök tevékenykedett szerte az országban (tehát átlagban 16 személy vármegyénként), s ezek döntő többsége vízi munkákkal foglalkozott.

Ezért is volt fontos, hogy Beszédes tapasztalatait, felméréseit széles körben megismerhette a szakmai közvélemény cikkeiből, könyveiből. írásai alapján ő az első magyar mérnök, akinek élete és működése szinte minden részletében felderíthető, s így ma már ismert is.

Beszédes József - idősebb kortársával és példaképével,

Vedres Istvánnal együtt - a magyar vízügyi szakirodalom megteremtőjének és a vízgazdálkodás egyik hazai úttörőjének tekinthető. Beszédes 1844-ben megjelent műve