Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)
báró Vay Miklós
vízgazdálkodás Vay Miklós generális, királyi komisszárius személyével kezdődik. Ő az alap, a fundamentum. Innen nőhetett ki az a ház, aminek falait Huszárok, Vásárhelyik, Sajó Elemérek, Bogdánfy Ödönök rakták. Vay királyi biztosi tisztségét haláláig viselte. 1824. május 11-én hunyt el egy banális esemény következtében. Ugyanis kocsisa magára hagyta a hintóba fogott lovakat, azok nyugtalankodni kezdtek. A generális megfékezte őket, de aközben túlságosan felmérgelte magát, „vértódulást" kapott, s másnapra meghalt. Nemzetünk rengeteget veszített vele. A pest-budai Lánchidat Széchenyi előtt 30 évvel nem csak megálmodta és leírta, hanem statikailag megtervezte, kiszámította, és terveit saját kezűleg le is rajzolta. A protestáns ifjak kiművelését elősegítő szakiskolák létesítésére alapítványt tett, hogy „ne csak az ügyvédi pályára tóduljanak", hanem műszakilag is képzett főket adjanak az országnak. Kórházak, szegényházak alapításában vett részt. A Nemzeti Színház alapításának céljára több mint egyhavi jövedelmét áldozta. Debrecenben puskapor gyártására salétromházat építtetett. Mindenből kihozta azt, ami kihozható volt, jó gazda, előrelátó szakembere volt korának. A nádor magántársaságában, 1807-ben, amikor a császár megneheztelt Vay Miklósra, az egyik mágnás így nyilatkozott róla: „Rég idő óta nem tett már senki ennyi hasznot az országnak!" Kazinczy „Pályám emlékezete" című munkájában így ír róla: „Nemesebb gondolkodású, nemesebb érzésű halandó kevés volt. Nem fogható meg, mint lehet rútat tenni." Felesége, Adelsheim Johanna bárónő ekképpen jellemzi: „... lelki világa, ...oly tiszta, oly magasztos volt, hogy néha még magam is alig voltam képes felfogni nemeslelkűségének nagyságát”. S így fejezi be az emlékezését: „a későbbi kor számára maradt az a gyönyörűség, hogy megboldogult férjemnek sok tervét megvalósulva lássa!... Az a korszak, amelyben ő állt, még nem érett meg azok megvalósítására. Azonban az általa elhintett magvak észrevétlenül csíráztak, fejlődtek, míg csak el nem jött a kibontakozásukhoz alkalmas idő..." A golopi „öreg kastély" mellett, az általa ültetett tiszafasor közelében, a családi sírbolt befalazott ajtaja mögötti kriptában alussza örök álmát, és megbékélten néz vissza szelleme... Utódai is kiválóak lettek, fia, Miklós, református főgondnok, aki szintén kapcsolatba került a hazai vízi munkálatokkal. Batthyány leköszönése után megkínálták kormány- alakítással is, amit ő elhárított, unokája szobrászként Vörösmartyt, Deákot mintázta meg... Nem akármilyen törzs volt, büszkék lehetünk rá - Vay Miklósra, Rákóczi fejedelem hű tábornoka: Vay Adám dédunokájára.
