Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)

A szerző zárszava

A SZERZŐ ZÁRSZAVA

E könyv lapjain többször leírtam, hogy a nagy tetteket végrehajtó vízmérnökeinkről bizony el-elfelejtkezett az utókor.

Vásárhelyi, Beszédes, Vedres, Zsigmondy Vilmos, Kvassay és vége ... talán még nagy ritkán Lányi Sámuelt, persze mint festőt és Péch Józsefet, mint a vízrajzi szolgálat megalapítóját hozzák szóba. És ezután tényleg semmi!

Azonban most mintha megtört volna a jég. A Csongrád Megyei Mérnöki Kamara megbízásából Szeged régi nagy mérnökeinek lajstromát állítottam össze a nyáron, s e névsor alapján a Kamara elnöksége javaslatot tett a szegedi önkormányzatnak, hogy az alábbiak emlékének megörökítését hagyja jóvá:

Huszár Mátyás az általa állított első tiszai vízmérce helyén, a rondella déli falánál egy emlékmércét és -táblát kapna, valamint javasolták, hogy a rakpart névtelen szakaszát Huszár Mátyásról nevezzék el.

Boros Frigyes munkásságára is egy tábla emlékeztetne, volt családi házának helyén álló bérpalota főhomlokzatán (Kálvin tér 7).

Malina Gyula emlékét szintén táblán örökítenék meg utolsó lakóházának főhomlokzatán (Dózsa Gy. u. 2.).

Az elnökségi javaslatban az is szerepel, hogy érdemes volna emléktáblán megörökíteni Szeged szabad királyi város egykori főmérnökeinek teljes névsorát, s azt a városháza egy kiemelt pontján elhelyezni. Ez esetben Vedres István neve is táblára kerül.

Mindezeken túl - a Langer-tartós közúti híd tervezője - Mihailich Győző is emléktáblát kaphat (a javaslat őrá is kiterjed!), ha a „torony alatt" is úgy akarják!