Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)

Lampl Hugó

elemét, elkészítve ezek egybevetését, összehasonlítását, kritikáját. Sőt, egységes monográfiába foglalása is (1947) csak egy szép munka lett, amely nem hasznosult a gyakorlatban.

Lampl Hugót 65 évesen, 1948 augusztusában átszervezés miatt felmentették elnöki tiszte alól, s beosztották az alakuló Országos Vízgazdálkodási Hivatal tervezési osztályára. Később a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium XIII. főosztályán alkalmazták mélyépítési szakértőként.

Nem tudták nélkülözni a betonlétesítmények anyagismeretében és az alapozásban évtizedek során szerzett szaktudását, mivel különleges képessége volt a vízi létesítmények hibaforrásainak feltárására. „A felmerült problémákat mindig tudományos alapossággal végzett kutatómunkával oldotta meg. Életművében az alkotás és a tapasztalatokra alapozott tudományos kutatás mindig szorosan összefüggött. Minden gyakorlatban megfigyelt jelenséget elméletileg elemzett, saját kísérletei alapján ellenőrzött és magyarázott" - írja róla dr. Kálniczky László egyik tanulmányában.

A magyar tudományosság nem feledkezik meg róla, s 1955.1. 29-én az Akadémia Tudományos Minősítő Bizottsága a „Munkagödrök víztelenítése talajvízszint-süllyesztéssel” című dolgozatáért a műszaki tudományok doktorává fogadta. Ez évben, 72 évesen vonult véglegesen nyugdíjba, mint az OVF Nagylétesítményi Főosztályának csoportvezető főmérnöke. De továbbra is az OVF, a V1TUKI és a MÉLYÉPTERV tudományos szakértője maradt.

Lampl nemcsak kiváló gyakorlati vízépítő mérnök, hanem tudományos alaposságú, kísérletező kutató is volt. Fáradhatatlanul elemzi a vízépítő mérnök munkájának legfőbb anyagait, a betont és a talajt. Vizsgálódásai közül kiemelkednek a munkagödrök víztelenítésére, a talajvízszint-süllyesztésre, az injektálási eljárásokra, a vasszádpallók és -szádlemezek alkalmazására, a buzgárképződés és talajtörés hidraulikai és talajmechanikai jelenségeire irányuló kutatások.

Felismerte a kohézió nélküli szemcsés talajok esetében, a töltések árvízbiztonsága szempontjából az egyik legfőbb veszélyt jelentő buzgárok keletkezésének és az ellenük való védekezésnek törvényszerűségeit és módszereit. Ezzel felbecsülhetetlen értékű útmutatást adott a szakmának.

Szakmai tudásának elismerése, hogy publikációi jelentek meg az osztrák Donau Rundschau-ban és a francia Travaux-ban is. Előadásokat tartott a Mérnök Továbbképző Intézetben, ezzel felvállalta a jövő mérnökének továbbképzését is. Azt mondják róla, kiváló

előadó volt, nem kellett, hogy szakember legyen az, aki hallgatta előadását.

Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Hidrológiai és Vízgazdálkodási Bizottságának, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagjává választotta, és a Vásárhelyi Pál-díj arany fokozatával tüntette ki.

Még 82 évesen, az 1965-ös nagy dunai árvíz idején is, a vízügyi szolgálat szakvéleményét kérte, a buzgárképzőA mozaik kép a VITUKI kisminta-laboratoriumának előterében dés elleni védekezés során