Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)

Kiss József

KISS JÓZSEF

(*Buda, 1748. március 19. - fZotnbor, 1813. március 13.) eltemetve: Verbászon

Kiss József kisnemesi családban született, ahol hagyománya volt a tudásnak. Keveset tudunk a családról. Kiss Józsefről is csak annyit, hogy a mérnöki tudományokat Bécsben sajátítja el a hadmérnöki akadémián - Gábor nevű testvérével együtt.

A német nyelvvel gondjai nem lehettek, hiszen a XVI11. században Buda szinte teljesen német. Ezen anyanyelvi szintű német tudás dönthette el azt is, hogy végzett mérnökként Zomborra kerül a német telepesek házhelyeinek kimérésére.

Az 1780-as évek elején a Délvidéken, mint kincstári mérnök ténykedik, hol végül az építészeti igazgatói beosztásig emelkedik. Itt számos lecsapolási munkát irányít, hiszen a mocsaras, semlyékes részeket el kellett tüntetni a települések érdekében. Torzsa, Kucora, Cservenka és Kula határa abban az időben rendkívüli módon vizenyős, mocsaras volt.

Ezért 1785-ben Kulától Verbászig mintegy méter széles lecsapoló árkot ásatott, amely ezen apró állóvizek sorát összekötötte, s nedvességüket végül levezette.

A bajokat egyre jobban látva, s felismerve, javaslatot tesz a udvari kamarának, mely szerint a sziváci mocsártól Verbászig minden közbeeső település határából az elterülő vizeket el lehet vezetni, ha egy durván 2 méter széles árkot ásatnának.

A kamara fantáziát lát a javaslatban, s a megvalósításra azonnal kiutalt 14 000 forintot.

A kisebb csatornázások sikerén felbuzdulva jutott el Kiss József arra a gondolatra, hogy viszonylag könnyen, nagyobb hátság leküzdése nélkül, összeköthető a Duna a Tiszával. (A házhelyek kimérésénél ismerkedik meg Kempelen Farkassal, aki később a gépészeti berendezéseket szerkeszti meg az építkezés számára. Gőzgép és szivattyú az 1790-es évek közepén a Balkán kapujában!) Gábor öccsével készítik el a kiviteli terveket, Monostorszegnél tervezik a csatorna indítását, s Bács-Tiszaföldvárnál tervezik annak vizét a Tiszába bevezetni. A csatorna teljes hossza 118 km, mélysége 1,86 méter. A tervezett nyomvonalon a Duna és a Tisza közötti hétméteres magassági különbséget pedig 5 kamarazsilip segíti leküzdeni.

Amint elkészült a tervekkel, szabadalmaztatja azokat, s még ez évben - 1792-ben - meg is kapja az engedélyt.

A végrehajtáshoz pénzre, sok pénzre van szüksége. Egy ötventagú, főurakból álló társulatot szervez, a szabadalmazott Hajózási Társaságot. A tőkeerős társulás elnöke az egyik Apponyi gróf lett. A munkálatok 1793 júniusában el is kezdődtek, de csak 1802. május 2-án