Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)
vajdahunyadi Bogdánfy Ödön
támogatásával 1908-ban jelenik meg korszakalkotó műve, a kétkötetes „A természetes vízfolyások hidraulikája". Bogdánfy a mérnökök társadalmi-szakmai szervezeteiben is igen tevékeny. Megszervezte a Magyar Hidrológiai Társaság elődjét: a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályát, amelynek első titkára lett. Mindezek mellett 1911-1916 között folyamatosan szerkeszti az állami vízügyi szolgálat szakmai lapját, a Kvassay Jenő alapította Vízügyi Közleményeket. Közel negyed századon át több mint 50 cikket ír a legkülönbözőbb témákban. Egy-két cím az ötvenegynehányból:- Bega-csatorna forgalma 1891-1910- Budapesti 1838-i árvíz kiöntése- Elsüllyedt „Maine" páncélhajó kiemelése- Escaut szabályozása Anvers és Knissehaus között- Francia Felső Rhone-on tervezett vízierőtelep- Halhágcsók helye- Jégnyerés artézi kút vizéből- Kultúrmérnöki hivatalok 1910-ben- Le Havre kikötőjének megnagyobbítása- Meteorológiai és árvízjelző szolgálat az Egyesült Államokban- Néhány város vízfogyasztása és az ivóvíz ára Olaszországban- Svéd tavak szabályozása- Odera egyik átszakadt gátjának helyreállítása- Tigris és Eufrátes síksági szakaszának vízjárása- Városi csatornaszennyvíz tisztításának mai állása- Wilhelmi-féle kiszélesített alapú betoncölöpök... Bogdánfy kiváló szolgálatokat tett a „A víziem" c. kézikönyvének 1914. évi közrebocsátásával is. Ez volt az az időszak, amikor a magyar kormányzat az elmaradott kárpátaljai vidékek gazdasági felzárkóztatása érdekében komoly iparpolitikai lépéseket fontolgatott. Arról volt ugyanis szó, hogy a Tisza vízgyűjtő területein meglévő vízerőkészletek erőművi kihasználásával olyan olcsó energiaforrás áll majd rendelkezésre, ami csábító lehet az energiaéhes ipar számára. Hogy végül az elképzelésből nem sok vált valóra, arról legkevésbé a tudós mérnök Bogdánfy tehetett. Az első világháború, majd az azt követő gazdasági összeomlás nemcsak ennek, hanem számos más országépítő programnak jelentette a végét. Bogdánfy műve azért is jelentős volt a maga nemében, mivel mindaddig csak idegen nyelvű könyvek szolgáltak útmutatóul a vízerőtelepek tervezéséhez és megépítéséhez a magyar vízmérnökök számára. Ez volt az első magyar munka, mely ezt a kérdést a maga teljességében felölelte, s a hazai viszonyok szempontjából tárgyalta. A szerző e munkájával immár másodszor érdemelte ki a hazai Mérnökegylet aranyérmét, majd 1916-ban a műegyetemi c. rk. tanári címet. Bogdánfy Ödön érdeme, hogy a hidraulikai tudományokban akkor élenjáró franciák szakirodalmi forrásait a magyar mérnökök számára megnyitotta az „Annales des Ponts et Chaussées vízügyi közleményei" c. kivonatsorozatával, mely az 1831-től 1930-ig terjedő 100 év szakcikkeinek anyagát tartalmazta 10 kötetben. A TERMÉSZETES VÍZFOLYÁSOK I.ÖC/.V LAJO s HIDRAULIKÁJA. BARÁTOMNAK BOGDÁNFY ÖDÖN, KLSÖ KÖTET. GOivrt óm>\ n WHWmagy.kir áuamvasut Ti iptKi CSZULYIKMCKSI frakkmn-társulat
