Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)
Malina Gyula
tollából „Torcmtál vm. belvízrendezéséről" címmel. A család ma is élő legidősebb tagja - unokája - Maiina Hermina határozottan emlékszik az elkallódott ügyiratokra, tervekre, amelyek több ládában voltak rendszerezve. 1899-ben Csengele és Kömpöc határában földet vásárol, s arra nagyméretű, többszobás nyaralót és gazdasági épületet emeltet. A kiserdő melletti tanyára szegedi gimnazista korában többször kilátogatott Juhász Gyula is, aki Maiina Gyula fiával, Lajossal együtt vidám napokat éltek arrafelé. (Juhász Gyula egyik elbeszélésében említést is tesz a csengelei erdőben töltött gondtalan órákról.) Maiina 59 éves, amikor elhagyja a Felső Kikötő sori házát. Egyik leányának adja át, s öregségére az irodaházból bérpalotává alakított szegedi Deutsch-palotában bérel lakást a Bástya u. 2. sz. (ma Dózsa György u. 2.) alatt. Ott is él haláláig, a második emeleten a belváros felé eső 9 ablakos lakásegyüttesben. (Áramlástani kísérleteit persze ott is folytatta a pincében kiépített betonkádakban.) Halálhírét a Délmagyarország 1918. december 4-i száma jelenti: „Maiina Gyula a felsőtorontáli Armentesítő Társulat nyugalmazott főmérnöke, műszaki tanácsos, életének 65. évében hétfőn spanyolbetegségben meghalt. Az öregurat, aki Szeged közéletében és társadalmi mozgalmaiban jelentős szerepet vitt, ... szerdán délután 2 órakor a felsővárosi Dugonics temetőben lévő családi sírhelyen helyezik örök nyugalomra." Sírját 1999 nyarán sikerült a felszámolás alól megmenteni... Cikkei:- a Nemzeti Újság-ban (1883. V. 23.) „Az ármentesítési költségek legigazságosabb felosztásáról";- a Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönyében 1884-tól publikál, fontosabb írásai az 1889-ben megjelent „Néhány szó a töltéseknek árvíz elleni védelméről" szóló tanulmánya, mely 7 szöveges ábrával látott napvilágot, valamint az 1895-ben kiadott „Az Ecsedi láp ármentesítése" című munkája. De nem feledkezhetünk meg az 1905- ben írt, és a Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönyében megjelent úttörő elképzeléseiről, „Az árvíz ellen való védekezés okszerűvé tétele. Beszámoló a hullámverési kísérletekről" című dolgozatáról, amelyet a Mérnökegylet Hollán-pályadíjjal jutalmazott, 200 korona társaságában. 1910-ben ugyanezen folyóiratban megjelent „A partburkolatok" című írását is említeni kell. Publikál még a Magyar Mérnök- és Építész Egylet Heti Értesítőjében és a Gazdasági Mérnökben is. Ez utóbbiban 1884-ben teszi közzé a „Hogyan siettessük a Tisza alsó átmetszésének kiképződését" c. tanulmányát. Kiadott munkái:- „A Torontói megye belvíz-rendezéséről" készült tervezet Maliim Gyula síremléke a szegedi és ismertetés 5 oldalnyi rajzzal, Bp., 1884; Dugonics temetőben Maliim utolsó szegedi lakóluiza
