Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)

Bertalan Lajos

Budapesten a Kerepesi temetőben temették el, ma a 23-9-39 törzsszám jelöli sírhantját.

A kiváló mérnök sok barátot és tisztelőt szerezhetett, mert a Tisza-völgyi ármentesítő társulatok összefogtakk és a Tisza-szabályozás befejeztével úgy döntöttek, hogy Szegeden egy méltó emlékművel tisztelegnek Bertalan Lajos emlékének.

A gondolatot tett követte, és 1903. november 15-én Csajthay Ferenc főszerkesztő úr így ír beharangozót az obeliszk avatásáról a „Szegedi Híradó" hasábjain:

„Élete története a munka. És semmi több. Dolgozott lankadatlanul és megmutatta, hogy mire képes a szorgalmas ember. A munka hérosza volt, és amit ő ilyenformán teljesített, az valósággal korszakalkotó eredmény

."... „A mi társadalmunk általában azt hiszi, hogy csak államférfiak, művészek és tudósok mozgathatják a haladás kerekét"

„Azt kevesen veszik észre, hogy az a technikus, aki vad áramlatokat szelídít korlátok közé, szintén művész, mert hiszen a teremtés munkájában vesz részt, alkot, nemesít, győzedelmeskedik" ... „Mint ember páratlan jó kollega volt. A mérnökök sohasem látták benne feljebbvalójukat, szerető, jó barátjuk maradt mindvégig."

S így folytatta:

„...Az emlékoszlopnál lefolyó ünnepségnek, mely déli tizenkét óra után kezdődik, megállapított sorrendje a következő:

1. Ünnepi beszéd, tartja: Miklós Ödön

2. Az emlékmű keletkezésének történetét ismerteti: Reök Iván

3. Zombori Rónay Jenő átveszi az emlékművet, mint a Felsőtorontáli Ármentesítő Társulat Elnöke.

4. Tóth Pál dr. h. polgármester, Szeged város nevében ünnepi beszédet mond..., s program után társas ebéd lesz a Kass-vigadóban..."

Két nap múlva az 1903. november 17-i „Szegedi Híradó" így összegzi az avatási ünnepség történetét:

„Tegnap, vasárnap délben avatták föl szép ünnepség keretében Bertalan Lajos miniszteri tanácsos

emlékművét, melyet Lisznyay Damó Tihamér miniszteri osztálytanácsos kezdésére a Tisza-völgyi összes ármentesítő társulatok hozzájárulásával, de túlnyomórészt a mérnökök adakozásából állítottak a Tisza-Maros szögén, a felsővárosi parttal szemben. A legmagyarabb folyó mentén hirdeti az obeliszk Bertalan Lajos maradandó érdemeit, melyeket a vízszabályozás terén szerzett."

A szerkesztő Reök Iván műszaki tanácsos nagyhatású emlékbeszédéből így idéz:

„Ez az emlékmű Bertalan Lajost, az 0 felejthetetlen kedves, egyéni és hivatali tulajdonai összességéért hivatott a jelenkor és a későbbi utódok emlékezetében megőrizni.

Mintha most is látnám hosszú alakját, kopottas barna, nagy katufrékjában, magas szárú bagarja csizmában, látnám szürke nagy szakállát és hajzatát, mosolygós ábrázatját és hallanám a tréfára mindig készen álló mélyzöngésű, derűs hangját. ”

Mint már említettem az emlékmű 26 méter magas volt. A mű Zielinszki Szilárd dr. mérnök terve szerint készült és vasbetonból épült. Az emlékmű igen díszes, oldalai csiszolva voltak, mi által márM. F. M. Az emlékmű felavatása

után pár évvel