Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)
Mokry Endre
MOKRY ENDRE (*Monostorszeg, 1827. IV. 26. - f Budapest, 1889.1. 15.) Fodor Ferenc szerint Kissztapáron született, bár minden más dokumentum Monostorszeget jelöli születése helyéül. Minden bizonnyal már gyermekkorában megigézte az a látvány, ami a Ferenc-csatorna forgalmából adódott; a víz mozgása, zsilipek zárása, nyitása, s az a színes hajós forgalom, ami a kereskedelem ezen ágával együtt járt. A hollandi módra épült zsilip európai színvonalat képviselt, s nem véletlen, hogy e technikai csoda minden gyermek fantáziáját megmozgatta, így a gyermek Mokry Endréét is, és terelődött érdeklődése a mérnöki tudományok felé. Édesapja (Mokry György Sámuel) és édesanyja (Ágoston Vilma) nagy gondot fordítottak gyermekeik neveltetésére, így az elsőszülött Endréére is, akit a helyi elemi iskola elvégzése után Új-Verbászra adtak az algimnáziumba Godra Mihály gondos keze alá. Később egy esztendőt Pesten (1839-40) és egy esztendőt Eperjesen az evangélikus gimnáziumban is (1840-41) eltöltött előbb Kónya Pál, később pedig Keresztessy tanár úr bűvkörében. Itt nagy hasznát vette azoknak a zongoraleckéknek, amit először édesapjától vett, hogy majd a pesti év alatt Fayt mesternél tökéletesített zongorajáték-tudását aztán az eperjesi Kesseltancz család gyermekei oktatásánál kamatoztassa, s ezzel magának teljes ellátást biztosítson. A főgimnáziumot Eperjesen kezdte (1841-43), majd a filozófiai két osztályt már Pozsonyban fejezte be az evangélikus lyceumban (1845-47). Itt szintén adott zongoraleckéket, sőt műkedvelő előadásokon fel is lépett, de mindezen sikerek nem tántoríthatták el attól az elhatározásától, hogy geometra, vízszabályozó mérnöki oklevelet szerezzen. Kihasználta azt a lehetőséget, hogy Bécsben már úgy felvételt nyerhetett a politechnikumba, hogy a filozófiai osztályokat be sem fejezte. 1845-ben a bécsi főiskola hallgatója lett, s egészen 1848 májusáig az ottani előadásokat hallgatta, sőt a szükséges vizsgáit is letette. 1848 májusában visszatér Pestre, s magántanulóként a szükséges feltételeknek megfelelve geometriai szigorlatát letudva (mezőgazdaságtanból nem tett szigorlatot - így oklevelet sem kaphatott) a verbászi Ferenc-csatornánál vállalt díjnoki állást. Bére 48 pengő-forint lett. A munka mellett, hiányzó vizsgáira készülve még az ősz folyamán pótolta szigorlatát, s így oklevelét is elnyerhette. Az oklevél kiállításának éve: 1848. Nem tudjuk pontosan, de elképzelhető, hogy haza sem ment, hanem engedve a pesti lelkesítő honfiúi hangulatnak, honvédnak állt. Szolgálatát szeptemberben a Sedfried Nándor által alakított I. magyar utász zászlóaljnál J.G
