Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)

aggszentpéteri Korizmics László

Paleocapa mérnök úr véleménye" címmel. Ezen tanulmányában erősen állást foglalt Paleocapa elképzelései mellett.

Esterházy Pál gr. már ki is nézte magának Korizmicset, hogy megteszi őt egyik uradalma főnökének, de közbeszóltak a történelmi események: a felelős magyar minisztérium megalakulásával Klauzál Gábor földművelésügyi miniszter őt titkárul maga mellé rendelte.

Törekvéseinek vezérfonalát a nagy példakép, Széchenyi István fejlődést hirdető eszméi szabták meg, pályájára visszatekintve azonban elmondható, hogy hű volt Széchenyi intelméhez: „munkálkodjék ön azon ügynek, melynek eddig szolgált, ezen túl is, és tegyen minél több hasznos szolgálatokat szegény hazánknak".

A forradalom alatt megszűnt a Magyar Gazdaság c. szaklap, s Korizmics jó érzékkel lapot alapított - saját költségén - Gazdasági Lapok címmel 1849-ben. A hadi események miatt csak akadozva indult a Korizmics által szerkesztett lap, de 1850. január l-jétől már folyamatosan került az érdeklődők kezéhez.

A bukás után az úrbéri váltságról hozott pátens végrehajtására kerestek szakértőt, és Geringer báró császári biztos választása a hazai viszonyokat kiválóan ismerő Korizmics Lászlóra esett.

Korizmics a felkérést elfogadta azért, hogy munkálkodását a haza javára fordíthassa. 0 készítette el végül is az úrbéri kárpótlás tervezetét.

1850. januárjában a következőket veti papírra: „Úgy

vagyunk mi szegény magyarok most, mint a szélvészektől partra vetett gályának halálveszélyekből újra ébredő lakója; vagy mint a jámbor földmíves egy vetései fölött elvonult iszonyú zivatar után; amaz bánatos szívvel vizsgálja hajóját, emez vetését. Társadalmi életünk legerősebb haladásában megállt, közhasznú egyesületeink alapjukban rendíttettek meg. Szóval anyagi és szellemi életünk minden rétegein meglátszik a sors keze, s a sebek begy ágy ulását, mindenesetre nem egy nap hozandja meg..."

Nem sokáig volt Geringer mellett, szakértelmére felfigyelve 1850-ben a pénzügy-igazgatósághoz helyezték, majd 1851-ben pénzügyi tanácsossá nevezték ki, s egy adóosztály vezetésével bízták meg a királyi kamaránál.

Pártatlanságát elismerve a legkritikusabb ügyeket kapja. így rendelik ki például az Arad megyei kincstári dohánytelepek megvizsgálására.

Ez alkalommal járt először Szegeden, s a városról a következőket jegyezte naplójába:

„...piszkos, élénk és erős pont. A vasutak és a vízi közlekedések fejlődésével reá nagy jövendő várakozik".

1854-ben a Székesfővárosi adóbizottmányba helyezték. A bürokratikus munkákba beleunva a szolgálattól szabadulni kívánt, de mégis 1861-ig volt hivatalos állásában.

Nem menekülhetett. Végül is Magyarország teljhatalmú kormányzójában, Albrecht főhercegben talált patrónusra, aki felismerve Korizmics pártatlan, igazságos viszonyát mindennemű adóügyben, pusztán tanácsadóul javasolta használni, s nem mint bürokratát.

O.M.I.K. K.