Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)

mezőszentgyörgyi és nagyzsenyei Katona Antal

hogy a mű korának egyik legolvasottabb poémája volt, hiszen a lélek halhatatlanságát bizonygatta a filozófus Kant, s a költőóriás Schiller hatása alatt. Katona precíz munkát adott közre a Pesten 1845-ben megjelent műben, verstanilag gon­dos, rímelésre meglepően friss, mondhatni modern szerkezettel. Az írók, költők közötti sűrgölődés csak addig tartott, amíg 1848 kora tavaszán meg nem választják Obecsére, kerületi mérnöknek. Itt érik ezután a forradalmi események, s bizony itt a kerületi gyűlésen tört ki az a lázadás, ahol több magyar és szerb hivatalnokot is meglincseltek. Maga Katona is veszélybe került, életét bizony csak lélekjelenléte menthette meg. Ugyanis a feldühödött tömeg elől menekült, de megragadták, mire ő hirtelen elkiáltotta magát. „Emberek! Ha engem megöltök, kifogja közietek a földet kiosztani?" A szigorú tömeg „vette a lapot", s Katonát útjára engedték... A forradalom bukása után 1850-ben Okanizsán találjuk a tiszai VI. folyamosztályon. Itt ismerte meg a Duna gőzhajózási társaság azon elképzelését, hogy a Szeged-Arad közötti hajózást elősegítendő, meg kell szüntetni a Maros folyó kettős torkolatát. Az elképzelést a bécsi Generál-Baudirection is támogatta, sőt elrendelte a tervek mielőbbi elkészítését, abban a szellemben, ahogyan azt Paleocapa is javasolta. A tervezet Képessy József, a VI. folyamosztály főnöke és Katona Antal aláírásával került a szegedi városatyák elé, akik az elképzelést nem respektálták, így a torkolati szabályozást a szegedi akarat nélkül végre nem hajthatták. Az 1855-ös árvíz levonulása után Torontál vármegyébe a törökkanizsai társulathoz sze­gődik, ahol az enyhülést mutató 1859-es pátens után szervezni kezdi a megye felső részé­ben található apró ármentesítő és vízszabályozó társulatokat, hogy egységes társulattá fej­lődve minél hatékonyabban tudják megol­dani a vízszabályozás és vízhasznosítás ideáját. így jött létre Katona Antal elképzelése szerint a 10-12 apró társulatból a Felső-To­rontáli Armentesítő és Belvízszabályozó Társulat, ami abban az időben az ország egyik legnagyobb kiterjedésű társulata volt. Katona a társulat megalakulása után nem tétlenkedett, s egy óriási munkába fo­gott. Háromszögei te Felső-Torontál teljes te­rületét, vízfolyásait beszintezte, elkészítette az árterek telekkönyvét, egyéni birtokíveket rögzített; s ezzel megvetette az érdekeltsé­gek pontos helyzetének azon alapját, ami­ből bármikor tovább lehet lépni, mind mű­szaki, mint adózási tekintetben. Ez bizony az abszolutista kormányzás idején úttörő munka volt, s így juthatott Katona arra a végkövetkeztetésre, hogy víz­szabályozás és vízhasznosítás édes testvérek, s gazdaságosan csak együtt oldhatók meg. Elképzeléseit összegzi, s megírja első nagyobb lélegzetű művét a „Torontál megye vízrajzi ismertetése s mérnöki javallat a vízhasznosítás érdekében " címmel. A vaskos füzet Kecskeméten ,^'v -:v° tap**-) 3L/ TORONTÁL íj,; é. oatoiucwáii Uwe&ctéuefv : pa Átnéz éti rajza. 0 íql<-,ói funqöít tt(iítw\ notAmiioA iiuítj nfíiv, ÖJhim Jrurjnjctítb a aa­' ?> a \ l/?\ % mH Cs. M. L. Torontál vármegye csatornázási tervezetének címrészlete 1874-ből

Next

/
Oldalképek
Tartalom