Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)

Molnár (Müller) Pál

előkerüljenek, különben a volt városi mérnök maga igazolására felhívandó lenne". - írja jelentése befejeztével Müller Pál tiszteletbeli főmérnök.

Közben a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár választmányi tagjai közé kooptálja.

Elmondhatjuk, hogy a korszak városfejlesztéseinek egyik legjelentősebb egyénisége volt. Munkásságával elősegítette, hogy hatósági előírásokkal - az 1861. évben kiadott Építési Rendszabályok révén - szabályozottakká és egyenesítettekké váljanak az új építkezések, utcák és házak.

Régészeti és építészettörténeti kutatásai, cikkei és műszaki rajzai összhangban álltak a Henszlmann Imre irányítása alatt álló műemlékvédelmi elképzelésekkel.

A maga korában szokatlan tisztelettel újította föl a Dömötör- és az alsóvárosi templomokat. Utóbbiról 1861-ben felmérési rajzokat készített, amelyek a pontos alap és homlokzati rajz mellett, kereszt- és hosszmetszetben is bemutatja az épületet.

Ez a felmérés tette lehetővé, hogy a XIX. sz. végi „restaurálást" most a XX. sz. végén, XXI. sz. elején korrigálják.

1863-ban a Szegedi Híradó három egymást követő számában jelentette meg Szegedi régiségek c. írását. Javaslatot tesz a várbéli „lovaldával" kapcsolatban, az utcaszabályozásoknál használt depunkció kidolgozását szorgalmazza.

A Szépítő Bizottmányban kifejtett tevékenységéért „nemes szolgálatai jutalmául" telekrészt kap telke kiegészítésére, amit számára díj nélkül át is enged a városi elöljáróság.

A kiegyezés után 1868. november 26-án állami alkalmazásában megmaradva - városi megbízatásait tiszteletbeliként végezve - II. osztályú királyi mérnöki titulusát főmérnökivé változtatják 1300 Ft-os évi jövedelemmel.

(Aláíró Mikó Imre közmunka és közlekedési miniszter.)

Ebben a minőségében egészen 1870-ig, a mérnöki hivatal megszűnéséig találjuk, amikor is november 16-án Szapáry államtitkár utasítja, hogy Aradra tegye át ténykedését, és ott a megbízott Spilka László folyammérnöktől a hivatal vezetését vegye át.

Itt 1876-ig szolgált, amikor 1876-ban Nagybecske- rekre helyezték, hogy ott az Állami Építészeti Hivatalt megszervezze és az 1876.

VI. t.c. értelmében szervezendő Közigazgatási Bizottság tagjaként működjön, a főispánnál pedig bejelentkezzen, s vegye át a temesvári és a. t. v. v. i.