Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)

Molnár (Müller) Pál

vizsgcíl tatások tekintetéből földmérői foglalatosságra hatalmazták fel. Egyben munkájában segítsék, és a közjóra czélzó ügyet hathatós rendeléseikkel mindenkép előmozdítani méltóztassanak".

A levelet különben, mint hajózási mérnök maga Vásárhelyi Pál is aláírta.

Két évvel később hasonló tartalmú megbízó-, ill. meghatalmazólevelet kapott Müller Pál Lechner és Vásárhelyi aláírásával, azzal a különbséggel, hogy itt Vásárhelyi mint hajózási felügyelő kanyarintotta alá nevét.

1843-ban szülei révén eléri, hogy Szeged városa polgárává fogadja, ezzel megnyílik az út ahhoz, hogy szeretett városában idővel mérnöki megbízatást kapjon. 1845-ben a Kulpa „tisztogatás"-i munkálataira rendelték ki - mivel a Tiszán a felvételi munkák a befejezéshez közelítettek, - olvashatjuk Zelenka Lajos, az Építészeti Igazgatóság helyettes vezetőjének levelében (IV. 10.).

Felsőbb utasításra felkéri Müllert, hogy amint a szükséges eszközöket beszerezték, azonnal, minden haladék nélkül Zágrábba, a Kulpa hajózási mérnök báró Zornberg úrhoz útnak induljon.

Napidíját 2 Ft-ban állapították meg. Szerencséje van, még ez évben a július 16-i helytartótanácsi leiratban kinevezik a királyi Építési Főigazgatóság állományába.

Ezen iratokból az is kiderül, hogy a Helytartótanács mennyi gondot fordított a magyar- országi folyók medrének „tisztogatás"-ára, hogy (jó utak nem nagyon lévén) a hajózást minél jobban elősegítse.

E feladatról még a forradalmi időkben sem feledkeznek meg. Varga János országos hajózási igazgató főmérnök (Vásárhelyi halála után lett az!) 1848. június 17-én Müller Pálhoz például így ír:

„Ön tehát a fentebbiek szerint elfogadva lévén, azonnal oda utasítom, miszerint, itt mielőbb megjelenni minden módon igyekezzék; - azonnal valamelyik folyó tisztogatási osztályba ki- küldendő”.

A forradalom egy szakaszában hazakerült Szegedre, s a város főjegyzője lett, s így nem kell csodálkozni azon, hogy amikor a Bach kormányzat átszervezte a magyar köz- igazgatást, s megkezdte a volt állami hivatalnokok és mérnökök átvilágítását, azokat, akik nem bizonyultak politikailag teljesen fedhetetlennek, lefokozták.

Ezek közé tartozott Müller Pál is, mert 1850. május 4-én „csak" II. osztályú segédmérnökként kezdhetett el dolgozni a Budai Építési Kerületnél évi 600 Ft-ért.

Az okmány záradékában az áll, hogy a hivatali eskü letételére a felszólítást rövidesen megkapja. Az új helyen meg sem melegedhetett igazán, máris Aradra helyezték (1850. június 4.). Magaviseletével úgy tűnik meg lehettek elégedve, mert 1851. július 31-én előléptették I. o. mérnöksegéddé, évi 700 Ft fizetéssel, egyben a megerősítő Molnár (Müller) Pál lakóháza (Tisza L. krt. 29.)