Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)
Apa és fia (Lechner József és Lajos)
emelték, ahol a carrarai márvány alapon Lechner Lajos bronz domborműve látható, s jelzi azt a tényt, hogy városrendezőként Szeged életében soha el nem múló tetteket hajtott végre. Köszönet érte. Végezetül ejtsünk pár szót családi életéről is, hiszen csak így nyerhetünk teljes képet Lechner Lajos pályafutásáról. 1865. május 28-án kötött házasságot a lipótvárosi plébániatemplomban Fischer Paulinával - Fischer Lajos és Ondrejkovics Paulina 25 esztendős leányával. Fischer Lajos a lipótvárosi Bécsi u. 1. sz. alatt lakott, ahol szövetkereskedést tartott fönn. (A Fischer nevet a századfordulón Hegyeshalmira változtatták.) 1865-ben, amikor a Helytartótanács a Felső-Bodrog szabályozásával bízta meg Lech- nert, Tőketerebesre költöztek, ott született meg első gyermekük, egy kisfiú, aki kisgyermekkorában meghalt. Lechner Lajoséknak egy gyermekük élte meg a felnőtt kort, Lechner Paula, aki már Budapesten a Sugárút (Andrássy út) 33. szám alatt született. Az ő visszaemlékezése szerint két alkotására volt rendkívül büszke édesapja, szinte fő műveinek emlegette, a pesti nagykörút és Andrássy út tervezésén kívül természetesen Szeged körutas, sugárutas rendezését is. Szerinte az inspirációt a III. Napóleon korában Haussmann által tervezett párizsi városrendezés adta. Lechner Paula Degré Miklóshoz ment nőül, s ezen házasságból származott a már említett zalai levéltárossá lett Degré Alajos, akiről munkámban már írtam. További leszármazottak Degré Alajos testvérei; Degré Ilona (Záborszky Miklósné) és Degré Erzsébet (Szűts Jenőné). A dédunokák népes seregének felsorolásától most eltekintek, hiszen nevükben már egyik sem Lechner, bár híven őrzik neves felmenőjük becses emlékét. Befejezésül idézzük föl Granasztói (Rihmer) Pál városrendező esztéta szavait, miként vélekedett Lechner Lajos munkásságáról: „...Szegedhezfogható, ily egységes,formás város e korszakból Európában nincsen, s noha a maga kora nemzetközi módján épült újjá, lényegében mégis sajátságos alföldi magyar város maradt... Belvárosa pedig egészében műemlékfélévé válik." Reméljük, mi kései utódok sem rontunk rajta... Lechner Lajos a szegedi Nemzeti Panteonban A Lechner tér-i emlékkő
