Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)
Vörös László
Sándor, Hieronymi Ottó Ferenc, Tóth Antal és Vörös László... Vörös tehát ezen a listán visszaminősíttetett... Közben 1826-ban mint dunai mérnök Pesten szintezett, itt Keller Ignác és Báthory István mérnöktársaival elkészítette Pest első szintezési térképét nyolc nagy lapon, amelyekből ötöt biztos, hogy Vörös László rajzolt. (Ezek „csak" kéziratban maradtak fönn, úgy tudjuk, nem kerültek nyomdába...) Ezeken a lapokon Pest szabad királyi város egyes pontjainak magasságát a budai vízmércén levő 10' 18 " pontra vonatkoztatták. 1828. március 13-án végre „kiváltja" mérnöki oklevelét, de mindjárt tovább is képezi magát, mégpedig a rézmetszés tudományát sajátítja el Karacs Ferencnél, aki a kor egyik legnevesebb rézmetszője volt. A következő térképet már maga metszette, melynek címe: „Alap és vízhelyzeti térképe Buda és Pest szabad királyi fő városainak, melyet ...a Tekintetes Híd- egylet... tagjainak alázatos tisztelettel ajánl..." - e munka végül is 1833-ban jelent meg, léptéke 1:7200, s a Duna-térképezés adatainak felhasználásával készült. Ez a szép térkép igen ritka vízrajzi adatokat tartalmaz a Duna ezen szakaszáról. A térkép - ismereteink szerint - egyetlen eredetileg színezett változata ma a Vízügyi Múzeum gyűjteményében található. A Hídépítő Egyesület 250 Ft-ot fizetett a munkáért, amelyből 223 Ft 24 kr „jutalom" volt a tényleg gyönyörű mappa elkészítéséért, 23 Ft 24 kr-t pedig a kőnyomat elkészítésének költségeire kapott fedezetül, a maradék pedig az egyéb költségeket fedezte ... (Fodor Ferenc kutatásai során még a nyugtát is meglelte a kecskeméti levéltárban, ami azt bizonyítja, hogy Vörös László az összeget valóban felvette.)* A dunai munkákról ifjúságának színterére, az Alföldre, a Tisza felméréséhez jelentkezett, de pályázatát visszautasították, nem nyert felvételt... ‘Mégis a legtöbb adat dr. Bendefy László díjnyertes munkájából, a „Szintezési munkálatok Magyarországon" (1958) című kötetből valók. Bendefy módszeres kutatásának is köszönhető, hogy Vörös Lászlóról ennyit is tudhatunk.
