Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)
Laáb Gáspár
Az újra önálló megyék között van Moson vármegye is, hol 1790. március 23-án tartották a tisztújító közgyűlést, s visszafogadták azokat a régi tisztviselőket, akik korábban a jozefinizmus ellen tüntetve visszavonultan éltek. így választották vissza Laáb Gáspárt is a megye hites földmérőjévé és adószedőjévé. A XVIII. század utolsó évtizede így Laáb Gáspár pályájának legáldásosabb időszaka lesz: vizek szabályozása, vízfolyások felmérése és a térképészet! A XVIII. század végén már felismerték, hogy a folyók természeti erőit csak országos összefogással lehet megregulázni. Az a kor az átalakulás kora volt, a régi és az új elgondolásai vívták csendes csatájukat. Moson megye szigetközi területén még használták a régi érdekeltségű gátakat, az új töltések létrehozását még kézben tudta tartani a megye, de a tervezésben és a kivitelezésben már döntő szava volt az államnak, amely a kamarán vagy a Navigationsamt-on (Hajózási Hivatal) keresztül vitte érvényre akaratát. A dunai védelmi munkákat Laáb tovább kívánja folytatni. Az 1791. március 15-i megyegyűlésen ismerteti terveit. Kotrást, uszadékeltávolítást, Csunynál pedig töltésépítést javasol. Mivel a szemközti Pozsonynak is hasonlóak a gondjai, azért a megyegyűlés átiratot küld a koronázóvárosnak, hogy fölösleges hajóit Moson vármegye rendelkezésére bocsássa... Május végén már 300 öl (cca 570 m) hosszú gát megépítéséről ad jelentést Laáb Gáspár. A gátépítés új módszereinek tanulmányozására az alsó-ausztriai Wolfstal városkába megy, de a birodalom más részeit is felkeresi vízépítési ismereteinek bővítésére. 1807-ben Rajkánál és Magyarkimlénél tevékenykedik, újabb költségvetést készít, felméréseket végez, gátat, sarkantyúkat tervez kőből és rőzséből, sőt egy nagyszabású átmetszést is javasol Wiehsand szigeténél, hogy a levonuló vizeknek nyílt teret adjon. A nagyszabásúra tervezett, mintegy 3500 embert foglalkoztató munka megvalósulásáról azonban nincs tudomásunk. Laáb szakmai pályáját tehát a Duna határozta meg, annak is az a szakasza, amikor a folyó Ausztriából Magyarhonba érkezik, s a hordalékát kíméletlenül elkezdi lerakni, ezzel is növelve az árvízveszélyt. Laáb nagy érdeme, hogy a helyi jelentőségű védőgátakat nagyobb területet védő megyei védőművekké fejlesztette, mindezt úgy, hogy sokszor szinte a saját kárán „tanulta" meg a víz építő és romboló tevékenységét, s a leghatásosabb védekezést. Állandóan hangsúlyozza a figyelő- és felügyelőszolgálat szükségességét és a karbantartás rendkívül fontos voltát. De Laáb Gáspárt nem csak a Duna foglalkoztatta. 1787-es „visszavonulása" előtt már elkezdte a Hanság felmérését, de ez abbamaradt, s csak 1798-ban készít újabb terveket a Hanság szabályozására. A munkálatok fő terheit az Esterházy uradalom viselte, s 1813-ra már hatalmas területeket lehetett a földművelés hatáskörébe utalni. A Hanság vízrajzi képe a XIX. sz. első felében végrehajtott szabályozás után, 1844
