Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)
Laáb Gáspár
és erényben állhatatos volt. Az 1769. augusztus 29-én kiállított végbizonyítvány szerint a következő tudományoknak volt birtokosa: aritmetica, scrittura doppia (különleges írás, vésés), oeconomia, geometria és architectura. Végbizonyítványának megszerzése után visszamegy szűkebb pátriájába, Mosonba. Egy 1822-ben kelt jegyzőkönyv szerint, melyet a vármegyei közgyűlés hitelesített, Laáb Gáspárnak 52 éves szolgálati idejét ismerték el. Ez pedig azt jelentette, hogy 1770-ben kezdte meg szolgálatát - talán mint gyakornok... 1772. január 14-én megyei esküdt, március 26-án pedig adószedői minőségben találjuk. (Moson vármegye teljes tisztikara abban az időben mindössze 20 fő volt.) A vármegye területén létrehozott közművek, árvízvédelmi létesítmények, a gátak és csatornák elsősorban a nagybirtokoknak és birtokosoknak (Esterházy, Illésházy, Viczay, Szapáry) köszönhették létüket. A lecsapolásokat és folyamszabályozásokat ez időben már országos érdekek mozgatták. Az új problémák új szakemberek megjelenését tették szükségessé, így jelent meg a közszínen a vármegye újabb tisztviselője, a megyei mérnök, az inzsellér. A Helytartótanács 1777-ben engedélyezte Moson vármegyének, hogy többek között (főszámvevő, orvos, bába) mérnököt is alkalmazzon. 1776-ban már szakmai feladatot is kap, az oroszvári kőgát építését bízzák rá - ami országos jelentőségűnek nevezhető, hiszen ez a Duna fontos védőműve. így amikor 1777-ben szóba kerül a megyei mérnök tisztségének betöltése, egyedül az ő személye áll az elöljárók látókörében. Az 1777. december 2-i közgyűlés választotta meg megyei mérnöknek, ezzel Laáb Gáspár lett Moson vármegye első mérnöke. Hites mérnöki esküjét 1779. szeptember 20-án tette le. Az a Duna-szakasz, melynek problémái Laáb életét végigkísérték, ahol ha valamit megoldottnak vélt, a folyó újból és újból megcáfolta azt - az az Oroszvár melletti partszakasz volt. A gát felépítése Moson vármegyére várt, s figyelembe véve a korábbi elképzeléseket, felméréseket (Kaufman, 1770; Kiss József, 1774), Laáb a feladatot végrehajtotta. A munka befejeztével 500 forint jutalmat szavazott meg részére a közgyűlés. A kisalföldi hordalékkúp még most is komoly feladat elé állítja a kivitelezőt, nemhogy abban az időben, amikor robot volt a munkavégzés fő válfaja. Az oroszvári-gát nem is bírta ki az 1779-80-as jeges ár megpróbáltatásait, s 1780. március 6-án átszakadt. A kijavítás országos támogatás hiányában csak hevenyészve történhetett meg, s az 1785-ös nyári árvíz újra áttörte a gátat. Heppe Szaniszló, az Országos Hajózási Igazgatóság újonnan kinevezett igazgatója az év novemberében megszemlélte a helyreállított gátat, s kinyilatkozta a keresztmetszeti bővítés gondolatát, ami magassági növekedést és rézsű módosítást vont maga után. Az építkezést Hölczel Károly kamarai mérnök vezeti, de nem nélkülözhette Laáb mindennapi tanácsait. A kamarai mérnököt 1786 nyarán elvezénylik, s a munkálatok folytatása a megyei mérnökre hárul... (a megye saját érdeke...), az elkészült művel aztán persze az Igazgatóság dicsekszik. 1780-ban meghal Mária Terézia, utóda a felvilágosult II. József a közhivatalokat diplomásokkal akarta beölteni, hogy ilyen szakemberek egyáltalán voltak-e, a Helytartótanácsot nem nagyon izgatta. így 1783-ban a Helytartótanács kétségbe vonta azt a jogot, hogy Laáb vízépítési gyakorlatot is végezhet, mivel ilyen vizsgával nem rendelkezett, az ily jellegű képzést csak egy évvel korábban, 1782-ben kezdték meg a pesti Institutum Geometricumban.
