Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)
Magyar István
Az 1794. május 1-jétől betöltött állást Magyar nem tekintette megélhetése fő forrásául, továbbra is folytatta felmérő-térképező tevékenységét a Kisalföldön, sőt az egész akkori Nyugat-Dunántúlon is. 1790-től Győrbe való visszatérése után a következő helyeken dolgozott: 1790: Hédervár, - 1791: Nádaslakpuszta, Bernátfalva, - 1792: Markotabödöge, - 1793: Cakóháza, Fehértó, - 1794: Káptalanvis, Vámos, Szapár, - 1795: Halászi, - 1796: Újfalu, Pozsonycsákány, - 1797: Tét, Deáki, - 1798: Koroncó, Bezi, Csíkvánd, - 1799: Győrszemere, Fertőrákos, Nagybém. Útbiztosi működését - fiatal, helyébe lépett főnöke kritikai vádjai ellenére - több térképe tükrözi - úm. a pápai, s a soproni országút térképe. (Király György azzal vádolta, hogy elhanyagolja útbiztosi hivatalát, és munka nélkül jut fizetéshez.) Magyar István több vízrajzi vonatkozású térképet is hagyott az utókorra. 1779-ben készítette el a már idézett csallóközi Duna-ág alsó szakaszának térképét, melyet az O. Sz. K. térképtára őriz. A régi Moson vármegyei térképanyag között két térkép is található (1787-ből és 1791-ből), melyek az oroszvári Duna-szakaszt ábrázolják, mely szakasz kritikus területe volt a vármegyének árvízvédelmi szempontból. (Később Laáb Gáspár is foglalkozott ezen terület árvízi problémáival.) Talán nem esünk túlzásba, ha azt mondjuk, hogy a 27 szelvényen megjelenített a magyar Felső-Dunát ábrázoló vázlatai a Duna mappáció tulajdonképpeni előmunkálatai. E térképeket a Győri Káptalan Gazdasági Levéltára őrzi. Az előző bekezdésben 1799-ig jutottunk a felsorolással. 1800-ban Magyar István megbetegszik (55 éves), nem bírja a felmérésekhez szükséges terepi munkát; geometra-térképező munkássága megszakad, s amikor 1801. február 4-én elhalálozik, elmondhatjuk, hogy gyümölcsöző munkássága túl korán ért véget... Magyar István térképeit a következő intézmények térképtáraiban találhatjuk: Moson vármegye régi levéltára, a mai Győr-Sopron-Moson vármegyei Levéltár kebelében; a Pannonhalmi Bencés Levéltár, Országos Széchényi Könyvtár, valamint a Magyar Országos Levéltár. Magyar István a XVIII. sz. végén egyszerű terchnikai felszerelése ellenére rendkívül pontos és nagy műgonddal létrehozott térképeket alkotott, kiváló rajzkészségének köszönhetően fennmaradt térképei arról tanúskodnak, hogy nagy szeretettel foglalkozott szakmájával - szépen dekorált lapjai nagy kincsei térképezésünk kezdetének. Méltó rá, hogy nevét megőrizzük, sőt emlegessük is, mint a magyar földmérés és térképezés egyik jeles alakját; hiszen a fennmaradt közel 150 térképe önmagában sem elhanyagolható produkció. r^ V M. V. M. L. K. Mérnök és „figuráns " a XVIII. sz. végén
