Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)

Böhm Ferenc

Különben a Sárvíz szabályozásának elképzelése Mária Terézia uralkodása alatt az úrbériség eltörlését célzó mozgalmakkal egy időben merült fel, amikor is az érdekeltek (Fejér, Veszprém és Tolna vármegyék) először gondoltak arra, hogy ezen ősmocsarat ki kellene szárítani. Ne tévessze meg a XXI. sz. emberét e három megye felsorolása, hiszen abban az időben Veszprém vármegye egy keskeny sávval egészen Tolna vármegyéig húzódott; a mai közigazgatási határvonalait 1949-ben húzták.

Tehát 1771. december 30-án Pozsonyban kelt egy helytartótanácsi rendelet, amelyben kimondják, hogy a Sárvizet eredetétől a Dunáig, minden mellékvízfolyásával együtt szintezzék föl, tüntessenek fel a felvételen minden akadályt - tehát egy eredeti állapotot, hogy az esetleges kisajátításoknak akadálya ne lehessen, s a vízrendezést egészen a Dunáig véghezvigyék. Az intézkedésből az fakadt, hogy Böhm mérnök urat a tatai Eszterházy uradalomból a három megye „kikölcsönözte

Ez alkalommal mondta ki azt az elvet először, hogy a lecsapoláskor „a külső vizet külön kell választani a belső víztől". Erre az elgondolásra fundálva hajtotta azután végre az egész sárvízi szabályozást Böhm Ferenc nagy utódja, Beszédes József, aki neves művében, a „Magyarországi hydrotechnikából próbául"-ban a következőképpen emlékezik meg róla:

„A víz átszármaztatását, elkülönítését (derivatio) a kiszárítástól (exsiccatio) meg kell különböztetni, mire nézve jó példák a legjobb oktatók. Böhm Ferenc, sárvízi igen értelmes első igazgatóvízmérnök mondotta ki először hazánkban - meglehet Európában is - e különbséget és a Sárvíz szabályozását erre fektette. Böhm a Sárvíz szabályozását megkezdte ugyan, de végre nem hajtotta... midőn 1819. évben a Sárvíz igazgatását átvettem, fő gondom volt a Sárvíz szabályozásának tervét reformálni és Böhm vezérgondolatára visszavinni, mit is teljesítettem Fehérvárott 1821. évi márc. 30. kelt tudományos értekezésemmel...! A terv sikerét a tapasztalás is bebizonyította."

Az elgondolás oly megtámadhatatlan volt, hogy Kvassay Jenő az 1869-ben megjelent „Mezőgazdasági vízműtan" c. munkájában azt külön méltatta.

Mint Beszédes is jelzi, a Sió és a Kapos vizét mint külső vizeket elkülönítve kívánták elvezetni a völgy szélén egy magasabb szinten vágott csatornával; míg a völgy tulajdonképpeni vízgyűjtő vonalán a Sárvíz vonult volna végig.

E szép ideát Böhmnek nem sikerült kiviteleznie, megvalósítása utódaira maradt; Veress Józsefre (1790 körül), Saátor Dánielre (1810 körül), s persze Beszédesre, aki aztán a Böhm által elképzelt tervezetre alapozta az egész sárvízi tevékenységét.

Hogy Böhm elgondolását miért nem hajtották végre, arról gr. Zichy János „A Nádorcsatorna társulat monographiája" c. művében számol be, idézve rokona gr. Zichy Ferenc királyi biztos 1825. november 12-i jelentését:

„...minden Vármegye a kebelbéli Földes Urakkal a többitől elválva, egyedül magáért dolgozott ezen kiszárításon. Onnan következett az hogy azon Földes Urak ... és az illető Megyék, sok költségnek kiszórása után is igyekezetöknek és még leendő munkájoknak szerentsés foganatjáról eltsüggedvén, ezen hasznos és fontos szárításbéli munka eránt mutatott előbbi hevükben egyszerre hülni kezdettek..."

Br. Sigray Károly királyi biztos is szomorúan veszi tudomásul a tényt, hogy csak a felső szakasz készült el, a munkálatoknak vége ... 0. L A Duna folyó Göriyü környéki szakaszának szabályozása d.m. A nagy lendülettel kezdett