Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)
Gonda Béla
GONDA BÉLA rSzőlőske, 1851. XII. 28. -1 Budapest, 1933. Vili. 7.) Gonda Béla Kvassay Jenő diák- és legközelebbi munkatársaként futotta be pályáját. Ennek ellenére ma, halála után mintegy hetven évvel is bemutatásra, sőt újra felfedezésre szorul - pedig műszaki nagyjaink egyik legfigyelemreméltóbb alakja... Gonda Béla Zemplén vármegyében a Sátoraljaújhely és Bodrogszerdahely között félúton levő alig 400 lelkes apró református falucskában született - Szőlőskén. Édesapja, Gonda Péter református lelkész, édesanyja Kozma Klára. Gimnáziumba Sárospatakon járt, a nagy hírű református kollégiumba. Ezután a budapesti és a bécsi műegyetemen hallgat, de mérnöki oklevelét Budapesten a Műegyetemen szerezte meg 1873-ban, majd a Felső-torontáli Ármentesítő Társulathoz került. Az itteni munkásságát és ismeretanyagát összegzi egy későbbi munkája, amit „A Torontói megyei tiszai zsilipek" címen adott közre, melyben az 1872-75 között épült zsilipek részletes ismertetését adja meg nagy pontossággal. Már 1871-ben kitűnt a Szily Kálmán alapította Természettudományi Közlöny munkatársaként, 1872-ben pedig, mint évfolyamelső nyert ösztöndíjat, 1873-ban Kherndl Antal hídpályázatát nyerte meg. 1875- ben talajvizsgálataihoz iszapolókészüléket szerkeszt, mellyel, mint bemutatóeszközzel a magyar Műegyetem a bécsi nemzetközi oktatásügyi kiállításon szerepelt. Műegyetemi évei végén újságírói tevékenységében a műegyetemi oktatás és diákpolitika, s a mérnöki pálya népszerűsítését szolgáló más kérdések lépnek előtérbe, s a korábbi szakíró egyben mint diákvezér mutatkozik meg. 1876- ban a földművelési miniszter megbízásából a magyarországi talajjavítási munkálatokat tanulmányozta. Ugyanebben az évben jó szervezői és előadói képességeit felismerve a Magyar Mérnök és Építész Egylet másodtitkárának választják meg. 1877-ben megindítja a „Gazdasági Mérnök" c. szaklapot, s élénken támogatja hasábjain a Tisza-szabályozás újra megindított mozgalmát (1902-ig szerkesztette a lapot), amit egy időben a Tiszavölgyi Társulat hivatalos lapjaként is említhetünk, amely egyre inkább a Kvassay által fémjelzett kultúrmérnöki tevékenység orgánumává válik. Ezzel megteremtődött az információs kapcsolat a társulatok és az állami vízügyi igazgatás között. A Gazdasági Mérnök 1877. évi 1. évfolyamát az 1878-as párizsi világkiállításon tüntették ki, majd az 1878. évi 2. évfolyamot az 1879-es székesfehérvári országos kiállításon díjazták. 1878-ban a magyaróvári Gazdasági Akadémia tanára lett, míg a Műegyetemen a mező- gazdasági vízműtan magántanáraként adott elő. Tanított még a budapesti Felsőipar-iskolá- ban (1880-tól) és a Budapesti Külkereskedelmi Akadémián is (1886). r ' í» «
