Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)
radnai Wallandt Ernő
1886-os bécsi második, majd az 1887-es frankfurti harmadik nemzetközi „belhajózási" kongresszusra, ahol a magyar kormányt képviselte szakmai tekintetben. Legfontosabb tevékenysége 1889-től kezdődik, amikor is Orsovára a Vaskapu-szabályozási magyar királyi művezetőség főnökévé nevezték ki. Ugyanis a berlini kongresszus a Duna ezen szakaszának szabályozását a Monarchiára bízta, s Magyarország vállalta a munkák költségeit azzal, hogy majd a hajózási illetéket ő szedi. A nemzetközi felügyeletet a belhajózási kongresszusok látták el, a harmadik, 1887-es frankfurti kongresszusra* kiküldött bizottságban Wallandt Ernő képviselte Magyarországot. Amint a világhajózás érdekeit szolgáló óriási munkálatok előrehaladtak, s a siker bizonyossá kezdett válni, egymás után kapta a komolyabbnál komolyabb kitüntetéseket. 1893-ban címzetes miniszteri tanácsossá nevezik ki; 1894-ben a szerb II. o. Takovo-rendet kapja; 1896-ban valóságos miniszteri tanácsossá léptették elő. Ugyanezen év szeptemberében a Vaskapu üzembe helyezésekor a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntették ki, az ezredéves országos kiállításon az ott szerzett érdemeiért pedig megkapta a millenniumi arany emlékérmet. A Vaskapu szabályozását Wallandt Ernő a Vásárhelyi Pál és csapata által felmért ezernél is több keresztszelvényre, s a több száz vízsebességmérésre alapozta; de figyelembe vette az 50-es években készült Meusberg és Wex mérnökök terveit is, és nem hanyagolta el a Duna-gőzhajózási társaság megbízásából működő Mac Alpin amerikai mérnök elképzeléseit sem. A szabályozási munkálatok egyedüli célja a zuhatagon át az akadálytalan folyami hajózás biztosítása volt. Ennek elérésére kettős feladatot kellett megoldani:- az alacsony vízállások megszüntetését,- a nagy vízsebesség mérséklését. Az alacsony vízállás megszüntetése céljából a szirtzátonyok közül a hajózó utat 60 m fenékszélességgel tervezték az 1834. október 23-i kisvíz alatt 2 m mélységben. A vízsebesség csökkentését a meder kőgátakkal való összeszorításával létesített vízduzzasztással érték el azáltal, hogy a víznek esését hosszabb szakaszra osztották, s így mérsékelték az addigi rövid szakaszok hajózást akadályozó vízsebességét, vagyis megszüntették a „zúgó"-kát! A végrehajtandó munkálatok (felülről lefelé) a következők voltak (lásd a térképet!): 1. A Sztenka zuhatagnál a balparttól mintegy 300 m-es középtávolságban, a folyam sodorvonalától kiindulva 850 m hosszú hajóút kirobbantása; 2. A Kozle és Dojke kettős szikiapad rendezése; * Az első kongresszust 1885-ben Brüsszelben, a másodikat 1886-ban Bécsben tartották. A Lipót-rend lovagkeresztje Az al-dunai folyómeder a szabályozási munkák megkezdése előtt
