Víztükör, 2001 (12. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 5. szám
SZÜKSÉG VAN-E BELTERÜLETI VÍZRENDEZÉSRE? Körkép Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Hegyközi falvaibái A belterületi vízrendezés szükségessége az utóbbi években egyre jobban előtérbe kerül a dombvidéki településeken. Ez részben a belterületek vízkárok iránti érzékenységének emelkedésével függ össze. Szerepet játszik benne a településfejlesztés, a meglévő vízrendezési művek nem kielégítő mérete, állapota, illetve a művek hiánya, a mélyebben fekvő területek beépítése, az ivóvízvezetékek megépülése, ugyanakkor a szennyvízelvezetés részleges megoldása, az el nem vezetett, használt vizekből származó talajvízszint emelkedés, a növekvő burkolt felületekről lefolyó vízmennyiség. Ezen felül az utóbbi évek csapadékosabb időjárása - s az ennek következtében fellépő károk - is a vízelvezetés megoldatlanságát jelzik. Szükség van e belterületi vízrendezésre? A következő írás szerzője erre a kérdésre keresi a választ. Tervezőként évek óta foglalkoztat a belterületi vízrendezés megoldása az ország északkeleti sarkában lévő kis településeken: Hollóházán, Füzéren, Pusztafaluban, Nyíriben, Filkeházán, Füzérkomlóson, Bózsván, Nagyhután, Vágáshután és Mikóházán egyaránt jelentkezik a felszíni vízelvezetés kiépítésének szükségessége. 1. A JELENLEGI HELYZET Ezek a hegyközi települések Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Sátoraljaújhelytől északra lévő Zempléni-hegységben találhatók. Környezetükben meredek dombok magasodnak 100-300 m-rel a falvak fölé. Az utcák részben a völgyfenéken, patakok medrét követve épültek ki, részben felfutnak a meredek domboldalakra. A csapadékvizek falvakon keresztül folynak le a dombokról a patakokba. A belterületek képének meghatározó tényezői az azokon keresztül lefolyó, szélsőséges vízjárású, nagysodrású hegyi patakok, melyek jelenlegi kiépítettsége változó: (0.25%'Q] % közötti). A medrek rendezést, fenntartást igényelnek: vagy fenntartási munkáik halaszthatatlanok (mint a közel 70 éve épült vízmosáskötő gátaknál Nyíriben); vagy bővítésük szükséges (mint a Hollóházát kettészelő Török-patakon); vagy a folyamatos partrongálás, mederelfajulás megszüntetése elsődleges (mint a Bisó-patak füzéri és filkeházai szakaszán). A falvak belterületi vízelvezetése csak részben tekinthető megoldottnak a meglévő, minimális méretű, földárok-rendszerrel. Nincsenek egységes vízelvezető hálózatok kiépítve. A rendezetlen utcákon nemcsak a meglévő útárkok emésztőképessége, fenékvonala nem megfelelő, de a kapubejárók és a közutak alatti átereszek elégtelen mérete és küszöbszintje is akadályozza a lefolyást. A dombvidéken lévő települések belterületi vízrendezési feladatainak megoldása elválaszthatatlan a belterületet körbevevő külterületi vízgyűjtők rendezésétől, az onnan érkező vizek összegyűjtésétől, elvezetésétől. A települések vízrendezésénél általános jelenség, hogy az évtizedekkel ezelőtt épült vízmosáskötő művek, övárkok fenntartása, felújítása az elmúlt időszakban elmaradt. A belterületet mentesítő záportározók is hiányoznak. A falvak helyenként ugyan rendelkeznek a külterületi vizeket leválasztó övárokkal, de ez a belterületi gondokat csak részben oldja meg. Az övárkok fenntartását az elmúlt évtizedekben elhanyagolták, azok feltöltődtek, erősen benőtte őket a növényzet, ezért, fontos feladat az egykor megépített övárok rendszerek felújítása, új övárok rendszerek kiépítése. Összefoglalva a térség belterületi vízrendezésével kapcsolatos jelenlegi helyzetet, azt találjuk, hogy — a domboldalakról lezúduló csapadék károkat okozva a belterületen keresztül jut a befogadóba; — a felszíni vízelvezetés megoldatlansága miatt a csúszásra hajlamos domboldalakon suvadások, földmozgások jönnek létre, a káros kiöntések veszélyeztetik a falvak lakóit, épületeit, intézményeit, utakat és közműveket rongálnak meg. (Általában kisszelvényű földárkok szolgálnak a víz elvezetésére, de rendszerint a szükséges nyílású műtárgyak nélkül); — nagy esőzésekkor a meredek vízgyűjtőről lefolyó vizek az utakon, telkeken lezúdulva jutnak a befogadó patakokba; — a domboldalakról gyorsan lefutó víz kerteket önt el, veszélyezteti a házakat és az utakat. Balesetveszélyt idéz elő az elöntött út és a lerakódó hordalék. Ez elsősorban a lakosságot veszélyezteti, de jelentős vagyoni károkat (káros kiöntések, földcsuszamlás, suvadás, folyamatos medermélyülés, berágódás, műtárgyak, burkolatok megroggyanása, tönkremenetele, pincék elöntése, közúti közlekedés akadályozása, közművek, utak meghibásodása, partfal leomlások) is okoz. A belterületi vízrendezés jelenlegi kiépítettsége a Hegyközben 25-50 %-os. Az évtized csapadékos jellege miatt a károk növekedtek, ezért a vidék legtöbb településén sürgető feladatként jelentkezik a legkritikusabb vízelvezetési problémák megoldása. 2. A SZÜKSÉGES FEJLESZTÉS JELLEMZŐI, PROBLÉMÁI ÉS VÁRHATÓ HATÁSAI 2.1 A szükséges fejlesztés jellemzői A fejlesztés során összetett feladatot kell megoldani: — meg kell valósítani a belterületi kisvízfolyások rendezését Q]o/0— Q3o/o-os, szélső esetben legalább a Q10%-os vízhozamra. A kiépítés mértékét a károkozás nélküli vízlevezetés határozza meg. A rendezés lehetséges elemei: szelvénybővítés, cserjeirtás, szelvény-állandósítás burkolattal, partfallal, mederáthelyezés, átereszek, hidak, fenéklépcsők surrantok építése; Tönkrement vízmosáskötő gát Nyíriben. A gátat az ÉVIZIG 2001-ben helyreállította. (Vasas István felvétele.) 11
