Víztükör, 2001 (12. évfolyam, 1-6. szám)

2001 / 5. szám

Az előirányzott beavatkozások - mérnöki becsléssel meghatározott - költségigénye: 99 milliárd Ft. Amennyiben a külföldi tározás-fej­­lesztések úgy befolyásolhatók, hogy azok a Tiszabecs-Tivadar és a Vásárosnamény-Sajó torkolat közötti szakaszokon a hazai töltés­emelés alternatíváját jelenthetik, úgy a költségigény 87 milliárd Ft. Erre is tekintettel a határszakaszokon a műszaki koncepciót a kap­csolódó külföldi fejlesztési tervekkel össze kell hangolni. Fontos szempont, hogy a fejlesztés mindhárom eleme egyidejűleg, összehangoltan valósuljon meg. A nagyvízi vízszállítás javítása a folyón csakis a hidraulikai törvényszerűségek figyelembe vételének megfelelő sorrendben, rendszer-szemlélettel valósítható meg és hatása csak a munkálatok jelentős előrehaladásával, a folyó mentén a hatások összegződésével jelentkezik. Az árvízi vésztározók kiépítési sorrendje nem ennyire kötött, egy-egy ilyen létesítmény megvalósításával a leg­inkább veszélyeztetett szakaszok árvízvédelmi problémái lényegesen javíthatók. Valamennyi javasolt létesítmény megvalósítása foga bizto­sítani a teljes vízrendszerre számított hatást. A koncepció műszaki cél­szerűségét a gazdaságossági vizsgálatok is alátámasztják. A koncepció-tervben előirányzott beavatkozások várható hatása a Tisza-völgy hazai területének egészére nem teljes körű, mivel az ár­­vízvédelmi öblözetek területének mintegy 70%-át és az itt élő la­kosságnak ugyancsak 70 %-át érinti; kiterjed a védvonalak több mint felére, a veszélyeztetett települések háromnegyedére, kevesebb mint felére csökkentve a Tisza-völgyben az árvízi kockázatot. A mellékfolyók vízgyűjtőjét érintő egyes árvízvédelmi öblözetek árví­zi biztonságának fokozását további tervező munkával kell megala­pozni. Az elkészült koncepció-terv a fejlesztési cél kidolgozását jelentette. Er­re alapozva megindítható a program szakmai, politikai, társadalmi egyeztetése. A fejlesztési program részletes kibontását a tervező munka további szakaszaiban kell elvégezni. A Vásárhelyi terv továbbfejlesztésének részletes kidolgozása során a Tisza völgyében lényeges szerepet kell szánni a "nem szerkezeti” árvízvédelmi módszerek fejlesztésének is, különös tekintettel a víz­rajzi észlelések és adatgyűjtés, valamint az árvízi riasztás és előre­jelzés fejlesztésére. Az egyes fejlesztési megoldásoknak, az optimális politikának a hidrológiai-hidraulikai rendszerre gyakorolt hatását a koncepció­­terv készítésének további szakaszában részletes hidraulikai modellel, áramlástani vizsgálatokkal ellenőrizni kell. Az árvízvédelem tervezése és szervezése az évszázadok során kiala­kult rendben a vízügyi ágazat kötelezettsége. Fölismertük, hogy fel­adatainkat a korábbi, erőteljesen műszaki szemlélettől eltérően - Széchenyi szellemét idézve - komplex módon, az integrált vízgaz­dálkodás elveinek megfelelően kell ellátnunk. A koncepció-terv ebben az irányban tett kezdeményező lépést. A Tisza-völgy árvízvédelmének fejlesztésére olyan többelemű megol­dást fogalmaz meg, amely közvetlenül kapcsolódik mind a terület­­használatokhoz, mind pedig a tájfejlesztéshez és a természetvéde­lemhez. A fejlesztés súlypontjába helyezi a lakosság biztonságát és az élettér, a környezet vízháztartásának természetközeli szabályozá­sát. A koncepció-terv munkaközi anyagát a KöViM széles körű szak­mai-társadalmi vitára bocsátja. Napirendre kerül a téma - többek között — a Magyar Tudományos Akadémia tudományos bizottsága­inak ülésén, a Magyar Hidrológiai Társaság szakmai konferenciáján és fórumán, természet- és környezetvédelmi egyesületek fórumain, parlamenti bizottságok ülésein, a területi vízgazdálkodási tanácsok testületéi előtt. A megfogalmazott javaslat sorsát az érdekeltek együttműködése hatá­rozza meg. Együttműködés nemcsak a végrehajtásban, hanem már a terv pontosításában is. P RO MEGALAKULT A MAGYAR HIDROLÓGIAI TÁRSASÁG KOMMUNIKÁCIÓS ÉS PR SZAKOSZTÁLYA Több mint egy évtizede, hogy új típusú kommunikáció kezdődött a vízgazdálkodás területén tevékenykedők körében, nem csak a piacorientált cégeknél, hanem a szolgáltató vállala­toknál és a hatósági-védelmi feladatokat ellátó vízügyi intéz­ményeknél is. A kommunikációs és PR tevékenység az elmúlt időszakban egyre nagyobb szerephez jutott a vízügyi-vízgaz­dálkodási tevékenység megismertetésében és társadalmi elfo­gadtatásában és napjainkra már jelentős hagyományokkal bír, fontos gyakorlati tapasztalatokat halmozott föl. A kommunikációs és PR munkát végző intézményi munka­társak szakmai szerveződése már évekkel ezelőtt megkezdő­dött. A tapasztalatcsere, az együttműködés fórumainak megte­remtésébe a Magyar Hidrológiai Társaság, mint a vízgazdálkodás és a rokon szakterületek legjelentősebb, nagy hagyományú szakmai-tudományos civil szervezete is bekap­csolódott. A 2000. évi Országos Vándorgyűlésen, Veszprém­ben nagy sikerű szekcióülést szenteltek e témának. Napjaink aktuális vízgazdálkodási problémái, többek között az EU csatlakozás feladatai, a viziközmű terület dinamikus fej­lesztése, a Tisza-völgy árvízvédelmi fejlesztéseinek új szemléle­tű megközelítése jelentős kommunikációs és PR feladatot je­lentenek. Erre is figyelemmel fontos, hogy a Magyar Hidrológiai Társaságon belül is megteremtődjenek az e speci­ális területen tevékenykedők szakmai együttműködési fóru­mát és formáját. 2001. szeptember 26-án került sor a Magyar Hidrológiai Társaság Kommunikációs és PR Szakosztályának alakuló ülé­sére. Az ülésen a Társaság 25 tagja kinyilvánította szándékát, hogy megalapítja az új szakosztályt. Az új szakosztály vezetésé­re a tagok két társelnököt választottak Kertészné Komlóssy Anikó és Kiss Miklós személyében. Az új szakosztály várja a tevékenysége iránt érdeklődő MHT tagokat! 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom