Víztükör, 2001 (12. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 2. szám
intézményi fejlesztésére összpontosított. Az Egységes Okmány rendelkezett az egységes piac 1992 végére esedékes kiteljesítéséről, és legfigyelemreméltóbb vívmányként e tekintetben bevezette az együttműködési eljárást. Ezáltal az Európai Parlamentet jobban bevonják a jogalkotás folyamatába; az Európai Tanács jogi megalapozást kapott; az EGK hatásköreit kibővítették vagy hivatalosan megerősítették olyan területeken, mint a szociális, környezetvédelmi, valamint kutatási és technológiai politika; a gazdasági és monetáris politika területén jogi alapokra helyezték az együttműködést csakúgy, mint a külpolitikában, amely a szerződések keretein kívül, az európai politikai együttműködés (EPC) formájában alakult ki. Az „egységes” kifejezés abból a tényből fakad, hogy az Egységes Okmány az Európai Közösséget és a még mindig e kereteken kívül működő EPC-t egyetlen jogi felépítmény alá hozta. A szerződések második és messze legátfogóbb felülvizsgálata az Európai Unióról szóló Szerződéssel valósult meg, amelyet 1991 decemberében, Maastrichtban fogadtak el, 1992 februárjában írták alá és amely 1993. november 1-jén lépett hatályba. A Szerződést két kormányközi konferencia keretében fogalmazták meg, az egyik a politikai unióról, a másik a gazdasági és pénzügyi unióról szólt. A ratifikációs eljárást Dánia hátráltatta az országos népszavazáson meghozott „nem” szavazatával, majd a Németországban felmerült számos alkotmányossági kifogás miatt késlekedett, amelyeket a Szövetségi Alkotmánybíróság 1993 októberében oszlatott el. A Maastrichti Szerződés hatályba lépésével az EGK Szerződés hivatalosan is átminősült az EK Szerződésévé. Az európai politikai együttműködés kiterjesztése; valamint az igazság- és belügyi területeken létrejövő együttműködés képezi az Európai Unió három „pillérét". A Maastrichti Szerződés olyan intézményi újításokat is tartalmaz, mint az együttdöntési eljárás, amely tovább növeli az Európai Parlament jogkörét. Arra is szolgál, hogy az EK jogkörét különböző területeken korlátozza vagy kibővítse. Az EK és tagállamai között a jogkörök megfelelő megosztásának képleteként ugyanakkor lefektették a szubszidiaritás elvét, valamint bevezették az uniós polgárság elvét. AZ EURÓPAI UNIÓ Az „Európai Unió” elnevezést az 1972- es párizsi csúcsértekezleten az állam-, illetve kormányfők fogalmazták meg, mint célt, amikor a maguk számára rögzítették, hogy „a fő cél - a már aláírt szerződések teljes tiszteletben tartása mellett - a tagállamok teljes kapcsolatrendszerét egy Európai Unióvá átalakítani”. Ez a megjegyzés az Egységes Európai Unióról szóló Szerződésben már nem található meg. Az Európai Unióról szóló Szerződés e helyett azt rögzíti, hogy ez a „Szerződés új fejezetet jelent az európai népek minden eddiginél szorosabb egysége kialakításának folyamatában, amely unióban a döntések a polgárokhoz a lehető legközelebb születnek meg”. E folyamat során az Uniónak olyan kapcsolatokat kell kialakítani népei között, amelyek az összetartást és a szolidaritást fejezik ki. A Maastrichti Szerződés aláírása és az azt követő - a ratifikációjával kapcsolatos — viták óta a föderalizmus eszméjét sok kritika érte. A német Alkotmánybíróság 1993. októberi ítélete Maastrichtról, mely az Európai Uniót mint államok szövetségét határozta meg, széles körű reakciót váltott ki, ugyanakkor a vitába új koncepciót vezetett be, amelyek mélységét és terjedelmét még fel kell mérni. Még nem világos, hogy az új szóhasználat választása gazdagítani és így megújítani fogja-e a vitát, vagy csak az integráció irányáról szóló régi konfliktusok fognak új köntösben jelentkezni. Az Európai Unióról szóló Maastrichti Szerződés Az Európai Unióra vonatkozó elképzelések 1991-ben a Maastrichti csúcsértekezleten formálisan szerződési formát öltöttek. A szerződés 1993. november 1-jén lépett hatályba, egy újabb megtanulandó dátummal gyarapítva a háború utáni európai történelmet. „Maasticht” az integráció folyamatának egy lépcsőfokát jelölő rövidítés, valódi jelentése és követelményei heves viták tárgya. Az a szöveg, amelyet az Európai Tanács elfogadott, különböző jogterületek számos elemét olvasztja össze, ilyenformán kezelése nehézségeket okozhat. Az Európai Unió három alapvető pilléren nyugszik: • Európai Közösség (vámunió, egységes piac, közös mezőgazdasági politika, strukturális politika, gazdasági és pénzügyi unió) • Közös kül- és biztonságpolitika • Bel- és igazságügyi együttműködés Az Európai Unióról szóló szerződés alapvető elemei a következők: • közös rendelkezések; • az EGK Szerződésnek az Európai Közösség létrehozására vonatkozó módosításai, beleértve a-gazdasági és pénzügyi uniót, valamint az uniós állampolgárságot; • közös kül- és biztonságpolitika (CFSP); • igazságügyi és belügyi együttműködés; • záró rendelkezések; • jegyzőkönyvek, amelyek közül a legfontosabbak a gazdasági és szociális együttműködésre és szociálpolitikára vonatkoznak, valamint a közös kül- és biztonságpolitikát értelmezik, továbbá a Nyugat-Európai Unió (WEU) tagállamai által készített szövegek a WEU szerepéről. Az Unió célkitűzései és a szubszidiaritás alapelve Az Unió átfogó célkitűzései arra szolgálnak, hogy rögzítsék azokat a területeket, amelyekkel a fentebb bemutatott egységes intézményi kereten belül kell foglalkozni. Az Európai Unióról szóló Szerződés rögzíti, hogy az Unió megkezdi egy fenntartó és kiegyensúlyozott gazdasági és szociális fejlődés elősegítését „különösen egy belső határok nélküli terület kialakításával, a gazdasági és szociális együttműködés megerősítésével, és egy egységes valutát magában foglaló Gazdasági és Pénzügyi Unió megteremtésével”. Az Unió második legfőbb célkitűzése, hogy identitását a nemzetközi színterén érvényesítse. Ennek fő eszköze a közös kül- és biz13
