Víztükör, 2001 (12. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 1. szám
A MAGYAR VÍZÉPÍTŐ MÉRNÖKÖK DOYENJE Mosonyi Emil kilencven éves Mosonyi Emil akadémikus 1910 november 10-én született Budapesten. Okleveleit a Műegyetemen és Mosonmagyaróváron szerezte meg 1934-ben kitűnő eredménnyel. Egyetemi doktor (1947), a műszaki tudomány doktora (1952), a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1954), rendes tagja (1991), Kossuth-díjas. Mérnöki pályafutását a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tanársegédként kezdte (1934-36), az Öntözésügyi Hivatalban, majd a Vízerőügyi Hivatalban folytatta (1942-48), amelynek vezetője lett. Ezt követően az Országos Vízgazdálkodási Hivatal munkatársa, a Vízügyi Tervező Vállalat igazgatója, az OVF tanácsadója, majd a VITUKI tudományos igazgatóhelyettese volt. 1948-tól egyetemi előadó és 1953-1957 között tanszékvezető egyetemi tanár a Budapesti Műszaki Egyetemen. Az. 1950-es évektől a dunai vízlépcsőrendszer tervezésének vezetője; a magyar-csehszlovák vízlépcsőrendszer tárgyalások műszaki irányítója volt. A békésszentandrási duzzasztómű építésének fő szakértője, a tiszalöki vízlépcső felelős fő tervezője, majd az építés létesítményi főmérnöke. Kezdeményezésére és irányításával dolgozták ki Magyarország első nagytávlatú Vízgazdálkodási Kerettervét, amely nemzetközileg is úttörő munkának számított. 1956-os tevékenysége miatt 1957-ben felfüggesztik állásából, de szakértelmét nem nélkülözhetik. 1964-ben a Baden- Württemberg-i kultuszminiszter tanszékvezetőnek hívta meg Karlsruhéba. 1965-ben távollétében elítélték és csak 1990- ben térhetett haza, amikor itthon is számos kitüntetésben részesült. 1965-től a Karlsruhei Műszaki Egyetemen egyetemi tanár, a Theodor Rehbock Laboratórium igazgatója. 1984-től a Karlsruhei Egyetem professzor emeritusa. A világ minden részében végzett szakértői munkát, elsősorban a vízerőhasznosítás területén és a világ 52 városában tartott előadásokat főként a vízi létesítmények tervezése és építése, illetve üzeme tárgykörében. Kutatásai tették lehetővé a XX. század egyik legnagyobb vízügyi alkotásának, a Duna-Rajna- Majna csatorna különleges hajózsilipjeinek korszerű és gazdaságos kialakítását. Számos egyetemen, tanfolyamon tartott előadásokat, 4 külföldi egyetem és a BME tiszteletbeli, illetve díszdoktora. Az Argentin Tudományos Társaság 1963-ban, a Toulous-i Tudományos és Szépirodalmi Akadémia 1969-ben levelező tagjává választotta. Az új-zélandi Aucklandi Egyetem 1993-ban Mosonyidíjat alapított a „fenntartható vízerő” témában. Életének fő müve a háromkötetes vízerő-hasznosítási szakkönyve, a Water Power Development, amely az angol mellett magyar és német nyelven is megjelent. Kiemelkedő a mintegy 200 műből álló szakirodalmi tevékenysége. (Hazai publikációi közül legutóbb a Vízügyi Közlemények 1999. évi 2. füzetében jelent meg „A mértékadó árvíz” c. dolgozata.) Több nemzetközi egyesület választotta vezetőségébe. A Magyar Hidrológiai Társaságnak 1950-54 között elnöke volt, 1990-től a Társaság tiszteleti tagja. Az 1950-es években elnöke volt a Balatoni Intéző Bizottságnak, a Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség (ICID) Magyar Nemzeti Bizottságának, alelnöke az ICID-nek. Ő és professzor társai 1967-ben megalapították az International Water Resources Associationt (Nemzetközi Vízgazdálkodási Szövetség). 1995-ben alapítója és első elnöke az International Hydropower Associationnak (Nemzet-közi Vízerőhasznosítási Szövetség). Mosonyi Emil ma is aktív tudományos tevékenységet végez. Legutóbb a Magyar Hidrológiai Társaság milleneumi konferenciájának volt az egyik előadója 2000 decemberében (képünkön). Köszöntjük a jubiláló tudóst, vizimémököt és pedagógust, kilencvenedik születésnapja alkalmából jó egészséget és további szakmai sikereket kívánunk! Szlávik Lajos 3
