Víztükör, 2001 (12. évfolyam, 1-6. szám)

2001 / 1. szám

A SAJÓ ELEMÉR PÁLYÁZAT 2000. ÉVI EREDMÉNYEI A Magyar Hidrológiai Társaság évente hirdet pályázatot a víz­ügyi és környezetgazdálkodási szakközépiskolák tanulóinak. A 2000. évi Sajó Elemér Pályázatra hat szakközépiskolából 12 munka érkezett be. A díjazott pályamunkák: I. díj Alattyán József—Kása Attila (Építészeti, Faipari és Környezetgazdálkodási Szakközép- és Szakiskola, Szolnok): Szolnok ivóvízbázisa: a Tisza II. díj Hovány Zoltán (Szent László Általános Művelődési Köz­pont, Vízügyi Szakközépiskola, Baja): Kóborló vizek birodalma III. díj Vácz Gergely (Vásárhelyi Pál Építőipari és Környezetvé­delmi -Vízügyi Szakközépiskola, Nyíregyháza): Vízgazdálkodási beavatkozások és környezeti hatásaik (Tiszanagyfalu-Rakamaz Nagy-Morotva rehabilitációja) Nagy Gábor-TurcsányiÁron (Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola, Szeged): Iskolánk áramlástani ellenállások mé­résére alkalmas berendezésének hitelesítő bemérése és számító­­gépes adatfeldolgozása Az ünnepélyes díjkiosztásra 2000. december 6-án került sor a Szent István Egyetem Ybl Miklós Műszaki Főiskolán. ÖTVEN ÉV A VÍZÜGY SZOLGÁLATÁBAN Szesztay Károly hetvenöt éves Néhány hónapja, hogy betöltötte 75. életév­ét Szesztay Károly okleveles mérnök, a mű­szaki tudomány kandidátusa (1955), dokto­ra (1964), címzetes egyetemi tanár, Eötvös Lóránd-díjas, az Oscar Meinzer Emlékérem és az MTA Akadémiai Díj kitüntetettje. Nyírbél teken született 1925. augusztus 24- én. 1943-ban kezdte meg felsőfokú tanulmá­nyait a Bolyai János honvéd műszaki aka­démián, amit oroszországi hadifogsága megszakított. A csaknem hároméves kény­szerszünet után tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta, ahol 1950- ben szerzett mérnöki diplomát. A Víz-építé­si tanszék tanársegédjeként kezdte meg szak­mai pályáját, majd 1952-54 között a Műegyetem aspiránsa. 1955-ben védte meg „A folyók vízjárásának előrejelzése” c. kandi­dátusi disszertációját. 1954-től 1971-ig a VITUKI főmunkatársa, tudományos tanács­adója, ahol rövid idő alatt nemzetközi elis­mertségre és hírnévre tett szert. Főbb munka- és kutatási területei: vízjárás­előrejelzés, párolgási kérdések, vízháztartási mérlegek, vízigények előrejelzése, árvízkárok csökkentése a fejlődő országokban, víz­gyűjtőterületek fejlesztése stb. Az előrejelzések terén végzett kutatói mun­kája átfogja az előrejelzési tevékenység szinte teljes körét. Foglalkozott az ár- és belvizek, a kisvizek, a jég, a Balaton tavaszi legnagyobb vízszintjének előrejelzési módszereinek fej­lesztésével, előrejelzési segédletek kidolgozá­sával. Külön is említésre méltó a Duna napi vízállásának folyamatos előrejelzésére kidol­gozott grafikus segédlet. Egyik alapítója a Duna-menti országok később rendszeressé váló előrejelzési konferenciájának. A XXX. Előrejelzési Konferenciára 2000 szeptembe­rében Pozsonyban került sor, ahol Szesztay Károly volt a rendezvény díszvendége. A vízháztartási vizsgálataihoz kapcsolódóan munkatársaival együtt kialakította a párol­gásmérő kádak országos hálózatát, a hótaka­ró vízegyenérték országos adatgyűjtését. Se­gédletet dolgozott ki a területi párolgás szá­mítására, ami napjainkig a területi párolgás számításának egyetlen, használható segédle­te. Ennek alapján készült el a Tisza-völgyi vízgyűjtők vízháztartási adatgyűjteménye. A tókutatáshoz kapcsolódóan irányította a tókataszter összeállításának munkáit, kidol­gozta a tó-vízháztartási jelleggörbék elméle­tét, amely feltárja a tófelület kiterjedése és a vízháztartási elemek közötti kapcsolatot, be­vezette a természetes vízkészlet-változás fo­galmát, vizsgálta a tavak, különösen a Ba­laton vizeinek cseréjét. Irányította és összefogta a Balaton feliszapolódásával kap­csolatos kutatásokat. 1964-ben ,Az állóvizek hidrológiájának néhány kérdése” c. értekezé­se alapján a Magyar Tudományos Akadémiá­tól megkapta a műszaki tudomány doktora címet. A VITUKI kutatójaként széleskörű nemzet­közi tevékenységet folytatott a Duna Bizott­ságban, az UNESCO-ban, a Meteorológiai Világszervezetben. 1967—71 között a Nem­zetközi Hidrológiai Szövetség (International Association of Hydrological Sciences) elnöke volt. Széles körű nemzetközi tevékenysége és elismertsége törvényszerűen vezetett ahhoz, hogy meghívják New York-ba, az ENSZ Tit­kárságához, ahol 1971-től 1977-ig a Vízgaz­dálkodási Osztály műszaki tanácsadójaként dolgozott. Globális léptékben foglalkozott a vízigények távlati előrejelzésével, a vízigény­szabályozás kérdéseivel, a vízgyűjtőfejlesztés regionális és országos tervezésével, a nemzet­közi vízgyűjtők vízgazdálkodásának átfogó elemzésével. Számos nagy rendezvény, így az 1977 márciusában Mar del Plata-ban tartott ENSZ Vízügyi Konferencia aktív előkészítő­je és résztvevője. New York-ból visszatérve bekapcsolódott a harmadik országos vízgazdálkodási keretterv munkáiba. 1978-tól nyugdíjba meneteléig, 1985-ig a Vízgazdálkodási Intézet főmunka­társa volt. A keretterv fejlesztését elméletileg megalapozó munkái közül kiemelkedő a ha­zai vízgazdálkodás vízháztartási adottságait összefoglaló tanulmánya, valamint a vízügyi infrastruktúrák nemzetközi áttekintése, amely napjainkban kap minden korábbinál nagyobb aktualitást. Az 1980-as évektől bekapcsolódott korunk egyik leggyakrabban tárgyalt kérdésének, az éghajlatváltozásnak a kutatásába is. Pályája során kiterjedt szakirodalmi munkásságot folytatott, amelynek csúcsát jelenti — a felesé­gével együtt írt — „Bolygónk véges türelme” c. műve, valamint az ennek gondolati folyta­tásának tekinthető „Ön-szervezés a termé­szetben és a társadalomban” c. munkája. A 75 éves Szesztay Károlyt köszöntötte a Magyar Tudományos Akadémia Hidrológiai Tudományos Bizottsága, amelynek 2001. ja­nuár 22-i ülésén az ünnepelt nagy sikerű előadást tartott ,A víz természeti egysége és társadalmi megosztottsága” címmel. Köszöntjük Szesztay Károlyt, a nemzetközi hírű tudós hidrológust hetvenötödik szüle­tésnapja alkalmából. Jó egészséget és továb­bi szakmai sikereket kívánunk! Nováky Béla-Szlávik Lajos 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom