Víztükör, 2001 (12. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 1. szám
A SAJÓ ELEMÉR PÁLYÁZAT 2000. ÉVI EREDMÉNYEI A Magyar Hidrológiai Társaság évente hirdet pályázatot a vízügyi és környezetgazdálkodási szakközépiskolák tanulóinak. A 2000. évi Sajó Elemér Pályázatra hat szakközépiskolából 12 munka érkezett be. A díjazott pályamunkák: I. díj Alattyán József—Kása Attila (Építészeti, Faipari és Környezetgazdálkodási Szakközép- és Szakiskola, Szolnok): Szolnok ivóvízbázisa: a Tisza II. díj Hovány Zoltán (Szent László Általános Művelődési Központ, Vízügyi Szakközépiskola, Baja): Kóborló vizek birodalma III. díj Vácz Gergely (Vásárhelyi Pál Építőipari és Környezetvédelmi -Vízügyi Szakközépiskola, Nyíregyháza): Vízgazdálkodási beavatkozások és környezeti hatásaik (Tiszanagyfalu-Rakamaz Nagy-Morotva rehabilitációja) Nagy Gábor-TurcsányiÁron (Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola, Szeged): Iskolánk áramlástani ellenállások mérésére alkalmas berendezésének hitelesítő bemérése és számítógépes adatfeldolgozása Az ünnepélyes díjkiosztásra 2000. december 6-án került sor a Szent István Egyetem Ybl Miklós Műszaki Főiskolán. ÖTVEN ÉV A VÍZÜGY SZOLGÁLATÁBAN Szesztay Károly hetvenöt éves Néhány hónapja, hogy betöltötte 75. életévét Szesztay Károly okleveles mérnök, a műszaki tudomány kandidátusa (1955), doktora (1964), címzetes egyetemi tanár, Eötvös Lóránd-díjas, az Oscar Meinzer Emlékérem és az MTA Akadémiai Díj kitüntetettje. Nyírbél teken született 1925. augusztus 24- én. 1943-ban kezdte meg felsőfokú tanulmányait a Bolyai János honvéd műszaki akadémián, amit oroszországi hadifogsága megszakított. A csaknem hároméves kényszerszünet után tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta, ahol 1950- ben szerzett mérnöki diplomát. A Víz-építési tanszék tanársegédjeként kezdte meg szakmai pályáját, majd 1952-54 között a Műegyetem aspiránsa. 1955-ben védte meg „A folyók vízjárásának előrejelzése” c. kandidátusi disszertációját. 1954-től 1971-ig a VITUKI főmunkatársa, tudományos tanácsadója, ahol rövid idő alatt nemzetközi elismertségre és hírnévre tett szert. Főbb munka- és kutatási területei: vízjáráselőrejelzés, párolgási kérdések, vízháztartási mérlegek, vízigények előrejelzése, árvízkárok csökkentése a fejlődő országokban, vízgyűjtőterületek fejlesztése stb. Az előrejelzések terén végzett kutatói munkája átfogja az előrejelzési tevékenység szinte teljes körét. Foglalkozott az ár- és belvizek, a kisvizek, a jég, a Balaton tavaszi legnagyobb vízszintjének előrejelzési módszereinek fejlesztésével, előrejelzési segédletek kidolgozásával. Külön is említésre méltó a Duna napi vízállásának folyamatos előrejelzésére kidolgozott grafikus segédlet. Egyik alapítója a Duna-menti országok később rendszeressé váló előrejelzési konferenciájának. A XXX. Előrejelzési Konferenciára 2000 szeptemberében Pozsonyban került sor, ahol Szesztay Károly volt a rendezvény díszvendége. A vízháztartási vizsgálataihoz kapcsolódóan munkatársaival együtt kialakította a párolgásmérő kádak országos hálózatát, a hótakaró vízegyenérték országos adatgyűjtését. Segédletet dolgozott ki a területi párolgás számítására, ami napjainkig a területi párolgás számításának egyetlen, használható segédlete. Ennek alapján készült el a Tisza-völgyi vízgyűjtők vízháztartási adatgyűjteménye. A tókutatáshoz kapcsolódóan irányította a tókataszter összeállításának munkáit, kidolgozta a tó-vízháztartási jelleggörbék elméletét, amely feltárja a tófelület kiterjedése és a vízháztartási elemek közötti kapcsolatot, bevezette a természetes vízkészlet-változás fogalmát, vizsgálta a tavak, különösen a Balaton vizeinek cseréjét. Irányította és összefogta a Balaton feliszapolódásával kapcsolatos kutatásokat. 1964-ben ,Az állóvizek hidrológiájának néhány kérdése” c. értekezése alapján a Magyar Tudományos Akadémiától megkapta a műszaki tudomány doktora címet. A VITUKI kutatójaként széleskörű nemzetközi tevékenységet folytatott a Duna Bizottságban, az UNESCO-ban, a Meteorológiai Világszervezetben. 1967—71 között a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség (International Association of Hydrological Sciences) elnöke volt. Széles körű nemzetközi tevékenysége és elismertsége törvényszerűen vezetett ahhoz, hogy meghívják New York-ba, az ENSZ Titkárságához, ahol 1971-től 1977-ig a Vízgazdálkodási Osztály műszaki tanácsadójaként dolgozott. Globális léptékben foglalkozott a vízigények távlati előrejelzésével, a vízigényszabályozás kérdéseivel, a vízgyűjtőfejlesztés regionális és országos tervezésével, a nemzetközi vízgyűjtők vízgazdálkodásának átfogó elemzésével. Számos nagy rendezvény, így az 1977 márciusában Mar del Plata-ban tartott ENSZ Vízügyi Konferencia aktív előkészítője és résztvevője. New York-ból visszatérve bekapcsolódott a harmadik országos vízgazdálkodási keretterv munkáiba. 1978-tól nyugdíjba meneteléig, 1985-ig a Vízgazdálkodási Intézet főmunkatársa volt. A keretterv fejlesztését elméletileg megalapozó munkái közül kiemelkedő a hazai vízgazdálkodás vízháztartási adottságait összefoglaló tanulmánya, valamint a vízügyi infrastruktúrák nemzetközi áttekintése, amely napjainkban kap minden korábbinál nagyobb aktualitást. Az 1980-as évektől bekapcsolódott korunk egyik leggyakrabban tárgyalt kérdésének, az éghajlatváltozásnak a kutatásába is. Pályája során kiterjedt szakirodalmi munkásságot folytatott, amelynek csúcsát jelenti — a feleségével együtt írt — „Bolygónk véges türelme” c. műve, valamint az ennek gondolati folytatásának tekinthető „Ön-szervezés a természetben és a társadalomban” c. munkája. A 75 éves Szesztay Károlyt köszöntötte a Magyar Tudományos Akadémia Hidrológiai Tudományos Bizottsága, amelynek 2001. január 22-i ülésén az ünnepelt nagy sikerű előadást tartott ,A víz természeti egysége és társadalmi megosztottsága” címmel. Köszöntjük Szesztay Károlyt, a nemzetközi hírű tudós hidrológust hetvenötödik születésnapja alkalmából. Jó egészséget és további szakmai sikereket kívánunk! Nováky Béla-Szlávik Lajos 19
