Víztükör, 2000 (11. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 4. szám
TÁRSULATOK ÁLTAL ÜZEMELTETETT VÍZIMŰVEK TULAJDONVISZONYAI ÉS MŰKÖDTETÉSI KÉRDÉSEI A következő írást a Dél-dunántúli Területi Vízgazdálkodási Tanács 2000. július 11-én magtartott ülésén elhangzottak alapján - vitaindítóként adjuk közre és várjuk a témában érdekelt szakemberek véleményét, javaslatait. A téma indokoltsága A 2000 - 1015 évekre kidolgozott (2000. júniusában megismert) Országos Vízgazdálkodási Koncepció szinte valamennyi fejezetében találkozhatunk olyan helyzetelemzéssel, vagy olvashatunk olyan tervezett intézkedésekről, melyek a vizitársulatokat - esetenként a társulati intézményrendszer egészét - érintik. A koncepció leszögezi, hogy "a társulatoknak a vízgazdálkodás kulcsfontosságú szerveivé kell válniuk." A szükségesnek tartott intézkedések körében kiemelt hangsúlyt kapnak a tulajdoni rendezetlenségből fakadó problémák és a "tulajdonoshoz kötött feladatellátás" kérdései. A következőkben ezekhez a témakörökhöz kapcsolódva szeretném bemutatni a dél-dunántúli vízitársulatok példáján keresztül a társulatok által üzemeltetett víziművek jelenlegi tulajdonviszonyait és a működtetésük során tapasztalt problémák közül azokat, amelyeket a legsúlyosabbnak tartok, egyben kísérletet teszek a részletek kikristályosításának szándékával néhány- bizonyára a szubjektivitástól sem mentes - következtetés levonására, illetve javaslat megfogalmazására. A tulajdonra vonatkozó rendelkezések A vizek és vízilétesítmények - a tulajdonviszonyok alapján, a vízgazdálkodásról szóló 1995.évi LVII. törvény 6.§-a szerint - három csoportba sorolhatók. Vannak állami, önkormányzati és magán tulajdonú vízilétesítmények. Más tulajdoni formát a vízgazdálkodási törvény nem ismer! ( Természetesen a ''vízilétesítmény" vagy más szóhasználattal "vízimű" kifejezés - a vízgazdálkodásban meghonosodott szóhasználat szerint- magában foglalja a nem épített vízmedreket, kisvízfolyásokat,..stb. is.) Mivel az ingatlan nyilvántartás szabályai ( vagyis a többször módosított 1992. évi 31. Tvr. hatályos szövege ) szerint az ingatlan tulajdon az ingatlan nyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre, a két jogszabály egybevetéséből az következik, hogy amely vízilétesítmény sem nem állami, sem nem önkormányzati tulajdonú, az magán tulajdonú víziműnek tekintendő. Fontos tudni, hogy az 1992. évi 31. Tvr. végrehajtásáról szóló 27/1972. (XII.31.) MÉM rendelet 11 .§ (3) bekezdése szerint állami tulajdonú ingatlan kezelője csak állami szerv lehet. A vízitársulatok nem állami szervek, tehát esetünkben róluk -mint kezelőkről - nem indokolt beszélni. A vízitársulatok - jogszerűen - csak mint az állami tulajdonú viziművek üzemeltetői jöhetnek számításba. A társulatok által működtetett víziművek tulajdonviszonyai Alig néhány éve még a vízügyi szakemberek többsége is - az irányítás és a végrehajtás különböző szintjein egyaránt - abban a hitben élt, hogy a vízitársulatok által működtetett viziművek döntő többsége állami tulajdonban van. Ez a tévhit egyrészt az Alkotmány 1948. évi szövegezésében gyökerezett, mivel alaptörvényünk azt deklarálta, hogy a vizek és vizilétesítmények az egész nép vagyonaként a magyar állam tulajdonában vannak; de abból is táplálkozott, hogy vagy 40 éven át sem a beruházókat, sem a hatóságokat, sem pedig a megvalósított létesítmények haszonélvezőit semmi sem ösztönözte vagy kényszerítette a vízrendezési illetve meliorációs beavatkozások során a tulajdonviszonyok vizsgálatára vagy rendezésére. Az utóbbi egy-két évtized során azonban fokozatosan változott a korábbi helyzet. Az ingatlan nyilvántartásra vonatkozó szabályok betartását az illetékes hatóságok egyre szigorúbban vették. A földhivataloknál megkezdődött a több évtizeden át meglehetősen "lazán" kezelt ingatlan nyilvántartás rendbetétele, de megjelent a "földhasználói" ( később földtulajdonosi ) kör is, amely már igényelte a korrekt ingatlan nyilvántartást. Ennek eredményeként - a nélkül, hogy a szakma ezt érzékelte volna - az egyes kisebb vízfolyások, csatornák, vagy azok szakaszai minden koncepció nélkül, rendszertelenül, különböző szervek, intézmények, üzemek ( később magánszemélyek) tulajdonába kerültek. Ezt a folyamatot betetőzte a részarány- tulajdonok kimérése és telekkönyvezése, valamint a kárpótlások során történt tulajdon-váltás, mikor végkép összekuszálódtak a viziművek tulajdonviszonyai. Ma nem ritka az olyan - vitathatatlanul közcélú kategóriába tartozó - vízfolyás, amelynek egy néhány km-es szakasza 30- 50 magánszemély osztatlan közös tulajdonában van. A dél-Dunántúlon Marcali, Kéthely, Mesztegnyő határában a vízmedrek jelentős része "eredeti jogcímen" társulati tulajdonba került. Elszórtan másutt is találkozhatunk ilyen helyzettel. Több földhivatalnál az állami tulajdonú viziművek egy része esetében - jogszabály ellenesen - kezelőként a vizitársulatot jegyezték be az ingatlan nyilvántartásba. A társulatok által üzemeltetett viziművek mintegy 5-15 %-a esetében az ingatlan nyilvántartás szerinti tulajdonos már évek (vagy évtizedek) óta nem létező (megszűnt) mezőgazdasági vagy ipari üzem. A rendezetlen - pontosabban szólva: a víziművek jellegét és jelentőségét nem tükröző módon kialakult - tulajdonviszonyok mind a preventív vízkárelhárítási feladatok ( a fejlesztések, fenntartások, üzemeltetések ) mind pedig az aktív védelmi beavatkozások szervezése és végrehajtása során komoly működési zavarokat okozhatnak és okoznak is. Nem szorul bizonyításra, hogy - például - egy olyan vízmeder esetében, ahol néhány km-en belül többször is változnak, majd ismétlődnek az állami-, az önkormányzati-, és a magántulajdonban lévő szakaszok, ott a fejlesztési vagy fenntartási feladatokat racionálisan megszervezni és végrehajtani, netán egy "árvíz" elleni védekezést megoldani, különösen pedig mindezeket a törvényes rend szerint finanszírozni gyakorlatilag nem lehetséges. 16
