Víztükör, 2000 (11. évfolyam, 1-6. szám)

2000 / 3. szám

A BIZALOM STRATÉGIÁJA GONDOLATOK AZ ÁRVÍZVÉDEKEZÉS KOMMUNIKÁCIÓJÁNAK MÓDSZERTANÁRÓL ______________________________3. (BEFEJEZO)RESZ Szóbeli információközlés Az meglehetősen egyértelmű, hogy minden tevékenységünk egyben kom­munikáció is, azt azonban már keve­sebben veszik figyelembe, hogy mon­danivalónk meglehetősen kis részét közvetítjük a szavakkal. A szakértők ugyan többféle számadatot is monda­nak, azonban a szavak erejét mind 20- 30 % közé teszi. A kommunikáció legnagyobb részét az úgynevezett me­takommunikáció - benne a hanglej­tés, testtartás, stb. — teszi ki. Ennek a ténynek figyelmen kívül hagyása meg­lepetéseket okozhat mindkét félnek. Részben emiatt a védelmi szervezeten belüli információ továbbítás során — például a műszaki ügyelet és a védelmi szakaszok között — külön hálózatként működő fax-rendszert célszerű kialakí­tani, hogy a szóbeli kommunikáció so­rán több idő nyíljon a konzultációkra, szakmai egyeztetésekre. A védelmi szakaszok az írásos informá­ciókat azért kapják meg elsőként, hogy annak révén a területen hozzájuk for­dulóknak egyeztetett, hiteles informá­ciókkal tudjanak szolgálni. Kiegészítő csatornaként, az egységes szemlélet és fellépés kialakítására cél­szerű a kibővített védelemvezetés szá­mára törzsértekezleteket tartani. Az önkormányzatok és a védelmi bi­zottság irányába szintén szükséges a — rendezvényi keretek közti — folyama­tos szóbeli tájékoztatás az írásbeli in­formációk kiegészítéseként. Ezek a tá­jékoztatók arra is kiváló alkalmat nyúj­tanak arra, hogy irreális elvárásokat a védekezés szereplői ne fogalmazzanak meg, egyúttal a védekezési feladatmeg­osztást is egyértelművé lehet tenni. Tömegkommunikációs médiák • A médiák között nem lehet rang­sor, az információkat mindenkinek meg kell kapnia. • A sajtót rendszeresen (naponta, esetenként gyakrabban) tájékoztatni kell írásban, valamint sajtótájékozta­tókon keresztül • Egyértelműen kedvező, ha a kap­csolat már „békeidőben” kialakul, és a sajtó tudja kit keressen, ami fordít­va is igaz. • A sajtótájékoztatók elsődleges nyi­latkozója a védelemvezető (igazga­tó), illetve az általa kijelölt személy. A sajtótájékoztatókra mindig írásos anyagot is kell készíteni. • A jelentősebb eseményekről az MTI-n keresztül közleményt kell ki­adni. • A sajtókapcsolatok koordinálásá­ért, és naprakészségéért felelőst kell kijelölni, a tájékoztatási szolgálat vezetőjének személyében. • A televíziók érdeklődésében a lát­vány nagyon sokat számít, ezt figye­lembe kell venni. • Árvíz, de általában a vízkárelhárítás esetében kihasználható az a körül­mény, hogy jó riport elkészítéséhez a helyismeret nagyon fontos. Ez a messzebbről jövő, minimális helyis­merettel rendelkező stábokat az időtényezőt figyelembe véve eleve érdekeltekké teszi az együttműkö­désben. • A televíziós stábok kalauzolásához, interjúk külső helyszínének elérésé­hez a Tájékoztatási Szolgálatnak gépkocsit kell a rendelkezésére bo­­csájtani. • Általában nem lehet sikeres a problémakerülő, illetve elhallgató magatartás. Ha mi nem mondjuk el, a sajtó úgyis megtalálja azt, aki szá­munkra legrosszabb szemszögből mondja el, bármiről legyen is szó. • Az információáramlásban a kezde­ményezés a legsikeresebb magatar­tás, aki először szól az határozza meg a témát, és az tudja kialakítani az at­titűdöket a hallgatóban. • A sajtó szoros munkakapcsolatot tartó tagjait a védekezést követően, illetve a Magyar Sajtó Napján (már­cius 15.) köszönteni illik. Indirekt információhordozók Az árvízvédekezések jelezték, hogy mi­lyen értelmezési zavarokat okozhat az indirekt információhordozók hiánya. E miatt nem mindig volt egyértelmű­en érzékelhető a védekezési munkák során a vízügy jelenléte, pedig a felira­tos ruhák és névre szóló kitűzők nagy szolgálatot tehetek. Amikor a védvo­nalak mentén több ezer ember dolgo­zik, fontos, hogy az irányítók személye nyilvánvaló legyen, akik között nem csak a helyileg illetékes igazgatóság ál­lományába tartozó szakemberek van­nak. Ennek az a járulékos hatása, hogy a vízügyi szakemberek állandó jelenlé­te a közvélemény számára nyilvánvaló lehet. A feliratos egyenruhák adta lehetőséget a TV interjúk során is ki kell használni, a nyilatkozó mindig eb­ben jelenjen meg. Célszerű a vízügyi dolgozók ellátása név szerinti kitűző­vel, egyrészt azonosításra, másrészt a felelősségérzet növelésére. A vízügyi szolgálat egységes fellépésé­hez elengedhetetlen az egységes, felira­tos ruházat. Az egységesítést célszerű országos szinten végrehajtani, tekintve, hogy egy jelentős védekezés során az együttműködés is országos szintű. A ruházat egységesítése során a szín és a feliratok helyének, formátumának, va­lamint tartalmának meghatározása a legfontosabb feladat. Ide tartozhat az egységes feliratozás minden védekezés­ben megjelenő eszközön is. Lovas Attila 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom