Víztükör, 2000 (11. évfolyam, 1-6. szám)

2000 / 1. szám

A BIZALOM STRATÉGIÁJA GONDOLATOK AZ ÁRVÍZVÉDEKEZÉS KOMMUNIKÁCIÓJÁNAK MÓDSZERTANÁRÓL _____________________________________(1. rész) ____________________________________ A vízkárelhárítás (ezen belül az árvíz­­védekezés) a védett területen élők, ott gazdálkodók érdekében, közreműkö­désével és a közvélemény széleskörű ér­deklődése mellett zajlik, ezért e tevé­kenységnek mind a felkészülési, mind a védekezési időszakában szerves része a PR. A formális és informális kapcso­latok nagymértékben segítik a védelmi szervezetet. Egyrészt igen fontos a tár­sadalom és az érintettek részéről meg­nyilvánuló bizalom akkor, amikor sok­szor a laikus számára érthetetlen döntéseket is kell hozni, másrészt a rendelkezésre álló információk minden tevékenységünk alapvető meghatáro­zói. Bár közhelynek hangzik de tény, hogy a vízügyi szervezet műszaki irá­nyítási feladata folyamatosan bővül, a védekezésben résztvevők köre pedig fo­lyamatosan gyarapszik. Az információs társadalom itt áll a kapuk előtt, ezért célunk nem a lekövető, hanem a kez­deményező magatartás kijelölése. Mindezek miatt a kommunikáció, a tájékoztatás szerepe a védelmi tevé­kenységek között is meghatározóvá válik. Ez az írás a közvélemény és a belső szervezet felé irányuló tájékoztatási munkának a védekezés időszakában követendő egyik lehetséges módszerta­nát próbálja megfogalmazni. A "bizalom stratégiája" Minden hordoz magában informáci­ót, azonban ha mindezt irányítani akar­juk, akkor rendszert kell kialakítanunk. Meglehetősen idealista megfogalmazás­sal a " bizalom stratégiáját " célszerű megvalósítanunk. Mindez igaz kifelé és befelé is. Kifelé azt szeretnénk, ha elfogadnák döntése­inket, befelé pedig az egységes fellépés feltételeit szeretnénk megteremteni. A megvalósítás egyik (sokak számára akár megdöbbentő) módja az lehet, ha nyi­tottak vagyunk és mindig igazat mon­dunk. Természetesen maximálisan önös érdekből. Elhallgatni, ferdíteni azért nem érdemes, mert túl sokan és túl kö­zelről figyelnek minket (mindazt, amit azért csinálunk, hogy ne derüljön ki azonnal bármi). Pedig ezzel kizárólag csak szavahihetőségünket kockáztatjuk a nélkül, hogy nyernénk vele, míg a nyitottsággal a legegyszerűbben közve­títhetjük céljainkat, szándékainkat. Az önbecsülés látszik; hogy ez így is legyen, erre törekszik a belső PR. Természetesen a PR technikái sok mindenre képesek ( akár a manipulálás­ra is), ezért nem csak a már említett megoldás létezik ám egy nagyon meg­győző előnye van: ez a legolcsóbb. Egy kevébé valósághűb kép is kialakítható, de több időbe és pénzbe kerül, ezen felül nagyobb a bukás veszélye. Régi szokás szerint a rossz hír hozóját kivégezték. Ez a módszer egy probléma meglehetősen drasztikus megoldása, ám nem old meg semmit. Valószínűbb in­kább az, hogy a hír hozója tud legtöb­bet a problémáról, tehát a megoldást is legvalószínűbb, hogy ő tudja. Szerin­tem, ha már rossz hírt kell mondani, akkor inkább tőlünk tudják meg, mert mi legalább pozitívan vagyunk elfogul­tak magunkkal szemben. Az elvet talán Muphy definíciója világítja meg: "PR- nek nevezzük egy szervezet azon szerve­zett tevékenységét, amivel biztosítja környezetét arról, hogy csapnivaló munkája mögött nincs ártó szándék." Ez elsősorban azt jelenti, hogy a kom­munikációban két egyenrangú fél van, és mindkettő fél egyformán fontos. Eb­ből következik, hogy az információ­­áramlás visszacsatoláson alapul. Még egy fontos dolgot mond a kom­munikáció elmélet. Szóbeli, vagy sza­vakkal végzett közléseink a teljes kom­munikációnknak csak elenyésző részét képezik. Emiatt az indirekt kommuni­kációra nagyobb gondot kell fordíta­nunk. A nyilvánossági munka módszere a szervezett tájékoztatás (a PR), aminek koordinálására, lebonyolítására a véde­kezés teljes időtartamára Tájékoztatási Szolgálat működtetésére van szükség. A védekezés alatti nyilvánosság mun­ka célja: • elsődleges hírforrássá válni a közvé­lemény tájékoztatásában a terület vízkárelhárítási helyzetéről, • a döntéshozók és a lakosság tájéko­zottságának érdemi fokozása, • támogató háttér biztosítása a védel­mi tevékenységekhez, a "nehéz" döntések meghozásához • a vízügyi szervezet presztízsének erő­sítése, szavahihetőségének megőrzé­se, illetve javítása. (folytatjuk) Lovass Attila 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom