Víztükör, 2000 (11. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 2. szám
ELŐTÉRBEN A VÍZÜGYI SZAKOKTATÁS Az ENSZ által intézményesített Víz Világnap témája ebben az évben a Víz a 21. évszázadban volt. A Magyar Hidrológiai Társaság, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium és az Országos Vízügyi Főigazgatóság támogatásával a Víz Világnap alkalmából ünnepi ülést rendezett, amelyen a vízzel kapcsolatos oktatás és kutatás 21. évszázadi feladataival foglalkozó előadások hangzottak el. Ezekből most Dr Szlávik Lajos bevezető előadását közöljük; a továbbiakra pedig lapunk következő számaiban térünk vissza. A VÍZÜGYI SZAKEMBERKÉPZÉS HELYZETE (szakmunkásképzés, technikusképzés, felsőoktatás) A vízügyi szakoktatás helyzete A vízügyi szakmunkásképzésnek jelentős előzményei és hagyományai vannak Az elmúlt évtizedekben kialakult intézményrendszere. Kalakultak az ágazati szakmák és folytak a dolgozói szakmunkás tanfolyamok. Két víziközműves szakma bekerült az országos jegyzékbe és képzésükbe bekapcsolódtak a szakmunkásképző intézetek. A résztvevők nagy része második vagy többedik szakmaként, továbbképzéssel vált vízműkezelő, vagy csatornamű kezelő szakmunkássá. Jelenleg a képzés többnyire iskolarendszeren kívül történik és helyzete csaknem áttekinthetetlen. Szakmunkást képezhet bármely vállalat, kft., ha erre a területileg illetékes Munkaügyi Központtól engedélyt kap. Ezek általában fizetős tanfolyamok és a megszervezésük üzletet jelent az erre vállalkozóknak. A piaci viszonyok bevezetése az oktatásban, az oktatás-szervezésben is érezteti hatását. A kimeneti szabályozás elve érvényesül, amelynek az oktatás tartalmát, minőségét illetően komoly veszélyei vannak. Háttérbe szorulhat ugyanis az oktatás, az ismeret átadás és elsajátítás folyamata, hiszen a cél a vizsga, a vizsgán való megfelelés. Tény az is, hogy a vízügyi szervezet átalakult. A viziközmű szolgáltató szervezetek felaprózódtak, számuk a korábbinak több mint tízszeresére növekedett. Ezzel együtt megszűnt a hagyományos vízügyi szervezet integráló képessége, az átörökített tudás folytonossága és megszűntek az egy szervezetben megjelenő egységes műszaki irányítás alapján működő, a gyártó, fenntartó, javító, üzemeltető szervezeti egységek együttműködésének előnyei és garanciái. Mindezek miatt új helyzetben fokozott figyelmet kell fordítani a műszaki, szakmai és gazdasági biztonságra, az elismert és garantált szaktudásra és szakszerűségre, mind az irányítás, mind pedig a végrehajtás területén. A piaci "szabályozási szemlélet" hátrányos következménye, hogy az úgynevezett "oktatási piac" dönti el egy oktatási forma vagy képesítés fenntarthatóságát. Fontos feladat, hogy jogi eszközökkel írják elő a vízügyi termelő-szolgáltató tevékenységet ellátók megkívánt szakmai képesítését, a szakmai képesítés elfogadhatóságát, a megszerzett szakmai ismeretek kötelező és ellenőrzött szinten tartását és ebben a munkáltató, valamint a munkavállaló felelősségét. A stratégiai területeken - és a viziközmű szolgáltatás ilyen - az állami felelősséget nem lehet átruházni, nem lehet alternatíva a piac szabályozó szerepének elfogadása. Vízügyi technikus képzés A vízügyi technikus képzésnek több évtizedes hagyományai vannak hazánkban. Jelenleg (ma még) a technikus képzés az 1. táblázatban felsorolt tíz iskolában folyik, a 2. táblázatban feltüntetett szakokon, tanulói létszámmal. A tanulói létszám csökkenő tendenciája egyértelmű. A hagyományos szakosodás megváltozott: a települési és területi szakok összevonásával létrejött egyszakos vízügyi technikus-képzés 2002-ben kifut (Baja, Békéscsaba, Dunaharaszti, Szeged), a hagyományos víz- és szennyvíztechnológus képzés 2000-ben Kazincbarcikán befejeződik. 1998-tól a Nemzeti Alaptantervhez (NAT) kapcsolódva az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) szerint három képzés indult: Környezet- és vízgazdálkodási technikus, Víz- és szennyvíz technológus technikus és Vízügyi technikus. A technikusok képzési ideje két év, amely középfokú végzettséggel kezdhető meg. Nagy a veszélye annak, hogy az érettségi után nem szívesen áldoznak két évet a technikusi oklevél megszerzésére, ezért kísérleti program készült. E szerint a képzés első évének anyagát a gimnáziumi anyaggal párhuzamosan tanulják meg, a 12. év végén leérettségiznek és a 13. év végéig a szakmai program 2. évét is átvéve technikus képesítő vizsgát tesznek. Jelenleg Dunaharasztiban, Szegeden és Szolnokon folyik így a képzés. A vízügyi szakközépiskolák többsége (7 iskola) pályázott az elmúlt években meghirdetett programokra és hat iskolában e szerint folyik a képzés. Ennek lényege, hogy a 12. év végéig egységes program alapján alapoznak és emellé az iskolák egy ún. modulcsomagból választhatnak kiegészítő orientáló anyagot. A tanulók a 12. évfolyam végén érettségiznek és az orientáció szerint a 13. év végéig technikus minősítést kapnak. Általános tapasztalat, hogy a korábbi vízügyi szakközépiskolák többségében a képzés az elmúlt években a környezetvédelem felé fordult. Ennek okai sokrétűek. A két legjelentősebb: a vízügyi szakma presztízs-veszteségei, társadalmi megítélése a 90-es évek elején, valamint az iskolák felé megnyilvánuló támogatottság eltérő mértéke a két főhatóság részéről. A képzés elnevezése alig különbözik: környezetgazdálkodó vízügyi technikus. Ugyanakkor jelentős tartalmi különbség van a képzésben: a hagyományos vízügyi ismeretek a tananyagban visszaszorultak. A vízügyi szakközépiskolák korábbi bázisüzemi rendszere megszűnt - a gyakorlati élethez döntően a személyes kapcsolatok révén kötődnek. A középfokú szakképzési intézmények önkormányzati fenntartásban vannak, működtetésükre az állami normatívát a tanulólétszám alapján kapják. A normatíva alig 60 %-ban fedezi a képzési költségeket. Nem nehéz belátni, hogy a vízügyi munkás- és szakképzés az eddigieknél sokkal nagyobb figyelmet és törődést igényel! Szükség van a helyzet teljes körű átvilágítására, emberi erőforrás-fejlesztési elgondolások, egységes ágazati szakképzési koncepció kialakítására. 8
