Víztükör, 2000 (11. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 1. szám
műveli, akinek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a területén átvezető mederrészt karban tartsa. Nyilvánvaló az is, hogy vízelvezető medreknél egyegy szakasz kezelésével, karbantartásával általában semmit sem lehet megoldani, mert a vízelvezető meder egységes karbantartást igényel. Sárbogárd térségében láttam, hogy belterületen az ingatlan tulajdonosok a vízelvezető árkok tisztogatásával, átereszek felszedésével igyekeztek a belterületen lévő vizeket elvezetni. Az egyik ingatlan barázdaszerű árkában folyt is a víz ki a szántóterületre, de ott mát nem volt továbbvezető meder. Más esetben - megfelelő elvezetés hiányában - egyik ingatlanról a másikra folyt a víz. Az, hogy ki kit fog perelni az ingatlanára vezetett víz miatt, valószínűleg csak később fog kiderülni. (A lakóház védelme ugyan indokolta a vizek szántóföldre történő vezetését, ez azonban a szántóföld tulajdonosát károsan érintette.) A földek privatizációja és a vízelvezető medrek A nem állami kezelésű medreknél a földek privatizációja egészen furcsa helyzeteket is teremtett. Az egyik állami kezelésű vízfolyás felső szelvényétől a meder egyes szakaszai a parti tulajdonosok birtokába kerültek. (Állami kezelésű végszelvény felett 50 km2 vízgyűjtő és kb. 10 km hosszú meder van, 8 db völgyzárógátas halastóval.) Egy erdőgazdaság területét átszelő időszakosnak tekinthető vízfolyás medrének egy szakasza (zárt erdőterületen, belterülettől távol) mint a település tulajdona, a község tulajdoni lapján van bejegyezve. Egy víztároló 96 ha-os területe a privatizáció során 71 ha-ra csökkent, 25 ha magántulajdonba került. A tulajdonos a 25 ha használhatósága ügyében keresi az igazát. Volt olyan eset is, amikor a halastavak árapasztóját a tavak tulajdonjogától elválasztva, más tulajdonos birtokába adták. Még sorolhatnám a példákat, de már az eddigiekből is látható hogy a helyi jelentőségű vízelvezető medrekkel összefüggő kérdések jogszabályi rendezése nem halasztható. Dr. Kaliczka László MA MÁR TÖRTÉNELEM. EGY 150 ÉVE KIADOTT CSÁSZÁRI PÁTENS KÖVETKEZMÉNYEI. Sok esetben az egyes területeken hozott negatív döntés is lehet más területeken kedvező hatású. Ilyennek tekinthető a szabadságharc leverése után 1850. június 16-án kiadott császári pátens, mely a reformkori nemzedék által létrehozott Tiszavölgyi Társulatot megszüntette. Ez az intézkedés a nemzeti önérzetet és a demokratikus intézményrendszert sértette, ugyanakkor a Tisza szabályozási munkák folytatása érdekében mégis kedvező döntés volt. A szabályozási munkákat a Tiszavölgyi Társulat alapítóinak részvételével - azok exponáltsága miatt - nem lehetett volna folytatni, de a háborút követő szegénység miatt pénz sem lett volna hozzá. A császári pátens viszont - bár állami irányítással és központi ellenőrzés mellett - elrendelte a szabályozás folytatását, s ha nem is jelentős összeget, de pénzt biztosított a munkák folytatásához. Különösen fontos volt az, hogy lehetőséget adott a meglévő vízszabályozó és ármentesítő társulatok tevékenységének folytatására és új társulatok alapítására. A császári pátens tehát - szerzőinek akarata ellenére - hozzájárult ahhoz, hogy hazánk gazdasága az elnyomatás másfél évtizede alatt is fejlődni tudott. Előzmények A Tiszavölgyi Társulat 1846. augusztus 27-én kezdte meg a Tiszavölgy rendezését., 1849-ig 30 helyen kezdődtek el a munkák, ebből kilenc átmetszésen dolgoztak és 107 km töltést építettek meg. A szabadságharc bukása után az önkényuralmi kormányzat is hamar belátta, hogy a Tisza és mellékfolyóinak szabályozását - elsősorban gazdasági érdekből - folytatni kell. Erre egyébként a szabályozási munkákhoz kölcsönt adó bécsi bankárok - akik a munkák leállítása esetén pénzük elvesztésétől tartottak - is ösztönözték a kormányt. A Tiszavölgyi Társulat fenntartásáról a kormányzat részéről természetesen szó sem lehetett, hiszen azt a reformkor legkiemelkedőbb alakjai alapították. Legtöbbjük részt vett a szabadságharcban, de aki nem is vett részt, azzal szimpatizálva exponálta magát. A Társulat elnökét - gróf Károlyi Györgyöt - Haynau 1849. Augusztusában elfogatta, s szeptember 16-án csak nagy összegű váltságdíjért engedte szabadon. Persze a Társulat egyébként is szálka volt a kormány szemében, hiszen a kivitelezési munkák során megmaradt 13
