Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 5. szám
SZEKTORVIZIÓ Az élelmiszertermeléshez és a vidékfejlesztéshez szükséges víz 2025-ben (Az Európai ICID sajtóközleménye) A potsdami Institut für Klimaforschung és a kasseli Zentrum für Umweltsystemforschung vizsgálata szerint a mezőgazdaság vízigénye a mai fogyasztáshoz viszonyítva 18 % - kai emelkedik 2025-re. Ugyanakkor azonban a mezőgazdasági vízigény részesedése - az összes vízigényhez viszonyítva- a jelenlegi 70 %-ról 56 %-ra esik vissza, mivel a várakozások szerint addigra az ipari vízhasználat megháromszorozódik. A kérdés további súlyosbító tényezője, hogy a folyók világszerte erősen szennyezettek és a vízadó rétegek különösen túlhasználtak. Szakértők aggodalmukat fejezték ki, hogy a világ víz tekintetében válság felé tart, ha lehetetlennek bizonyul a jelenleg tapasztalható helytelen vízhasználat megváltoztatása. Szükségszerű tehát, hogy világméretű modell készüljön a vizi ökorendszerek és használatuk jövőjére. Az így kirajzolódó kép következtében a Víz Világtanácsa ( World Water Council) - a tudományos élet és a kormányok magas-rangú képviselőiből álló tanácsadó csoport- indíttatva érezte magát, hogy a Világbankkal és más nemzeti és nemzetközi intézményekkel együttműködve kidolgozza " A víz, az élet és a környezet a XXL században " elnevezésű saját jövőképét, mely a következőket fedi le:- élelmiszer-termeléshez és vidékfejlesztéshez szükséges víz,- ipari és kommunális vízellátás,- a természetnek szükséges víz,- egyéb vízhasználatok számára szükséges víz. Az eredményeket a 2000. március 16-22. között Hollandiában, Hágában megtartandó második Víz Világfórum elé fogják tárni. A Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség (ICID) magára vállalta az un. "szektorvízió" elkészítését a felsorolt témakörökben. Az ICID valamennyi, közel 60 tagállamát felkérték, hogy ismertessék a jelen adatokra és felmérésekre vonatkozó vízügyi politikájukat. A jelentésekből levonható következtetések összefoglalása több regionális, majd a globális szektorvízió foglalja össze. A német Vízkészlet és Talajjavító Szövetséget ( DVWK ) bízták meg azzal, hogy elkészítse az élelmiszertermeléshez és vidékfejlesztéshez szükséges víz európai szektorvízióját. Az Európai Regionális Munkacsoport (ERWG) - -mely az ICID 24 tagországot számláló regionális szervezetevédnöksége alatt Pozsonyban 1999. május 10-11. Között előkészítő munkaülésre került sor. A helyi szervező az ICID Szlovák Nemzeti Bizottsága volt. A munkaülésen 14 ország ( Bosznia-Hercegovina, Cseh Köztársaság, Hollandia, Horvátország, Magyarország, Németország, Lengyelország, Litvánia, Olaszország, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország és Ukrajna) mutatta be vízgazdálkodását. A megbeszélések folyamán a különböző nemzeti megoldások heterogén vonulata volt tapasztalható. A speciális földrajzi és klimatikus helyzeteket és a meghatározó szervezeti és gazdasági kereteket mint határfeltételeket határozták meg. Mialatt Nyugat- Európában a vízgazdálkodást egyre jobban az Európai Bizottság környezet-orientált vízpolitikája határozza meg, addig a közép és keleteurópai országok átalakulási folyamat részei, amelyben az ökológiai és gazdasági elvárásoknak csak korlátozottan tesznek eleget. Általánosságban azonban az EU szabályokat elfogadják a vízgazdálkodás jövőjének alakításában. Nemrégiben az Európai Bizottság javasolta vízgyűjtő-gazdálkodást, - mint a területi vízvédelem egyik eszközét- már számos közép és keleteurópai ország alkalmazza (Németország kivételével), ámbár a határokon túlnyúló együttműködésben még sok a kívánni való. A Bizottság vízzel kapcsolatos irányelvei a víztestek olyan magas-fokú (minőségi és ökológiai) állapotát írják elő, hogy annak megvalósítása több országban óriási nehézséget okoz rossz gazdasági helyzetük miatt, de mint célt -2025-reelfogadják. A munkaülés résztvevői több, előreláthatóan bekövetkező eseményt soroltak fel, amelyek a vízgazdálkodás nagy kihívásai lesznek:- gyakoribb aszályokat okozó éghajlatváltozás, árvizek, a tengerszint emelkedése;- az emberi élettér biztonságával, a vízminőséggel és a környezettel kapcsolatos igényesebb elvárások;- a mezőgazdasági táj gazdasági és ökológiai alapokon történő átformálása. Együttműködés és részvétel, szubszidaritás, a feladatok kiosztása és a privatizáció mind hatékonyabb eszköz a vízhasználók saját felelősségének megerősítéséhez és ahhoz, hogy részben levegyék az állami ügyintézés válláról a környezeti és hidrológiai megfigyelés terhét. A határokon átnyúló vízgyűjtő gazdálkodás a nemzeti vízgazdálkodási szabályzók összehangolását igényli annak érdekében, hogy a környezetileg megalapozott víz és talajgazdálkodásnak egész Európára érvényes, közös jogi alapja kialakítható legyen. 15
