Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 4. szám
A szabadságharc vízi mérnökei 3. rész Jhdb fättzß imű{3o2ű 1848 márciusában a nemzet egyesült ereje évszázados béklyókat tört össze, a kivívott áprilisi törvények pedig elindították a nemzetet a függetlenség és a haladás útján. A szép reményekre jogosító tavaszt azonban zivataros nyár követte. Hamarosan kiderült, hogy az uralkodó és környezete csak a kényszernek engedve egyezett bele az ország függetlenségébe, s miután egyeló're nem akarta az általa szentesített törvényeket nyíltan megszegni, a nemzetiségieket uszította a magyar népre. A haza veszélyben van! - hangzott el, s a nép fegyvert fogott. A hadba szállt nép fiai között ott voltak a vízi mérnökök is, mindenütt, ahol szükség volt rájuk. Előbb a harcok első soraiban, csapataik élén, amikor pedig nagyobb szükség volt tudásukra a táborkarokban, mérnökkarokban, erődítményekben, akkor ott szolgálták a hazát, ott dolgoztak a szabadságharc sikeréért, a nemzet függetlenségéért. Most négy vízi mérnök életútját, életművét kívánom bemutatni, akiknek sorsa ugyan eltérő volt, de közös volt hazaszeretetük, az emberiség szabadságáért, a nemzet és a tudomány szolgálatáért folytatott küzdelmük. 1848 tavaszán egy gyenge fizikumú, rövidlátó, alig 19 éves fiatalember lépett be a pesti polgárőrségbe. A József Ipartanoda ifjú hallgatója a nyáron már a Hunyady nemzetőr zászlóalj közhonvédje lett. A mérnökhallgató PÉCH JÓZSEFet ezzel a zászlóaljjal irányították a délvidéki hadszíntérre. Péch József 1829. január 4-én Nagyvárad- Olasziban született. A gimnáziumi tanulmányokat Nagyváradon kezdte, а VI. osztályt Selmecbányán, a VII.-VIII. osztályt pedig Pozsonyban végezte el. 1846-ban lett a József Ipartanoda hallgatója. A délvidékre irányított Hunyady zászlóaljat azonban még Bajáról visszarendelte a hadvezetés, mert veszedelmesebb ellenség - Jellasich horvát határőrei - törtek be az országba és haladtak a főváros felé. Jellasich főerőit Pákozdnál a magyar sereg megállította, jobbszámyukat pedig Görgey és Perczel csapatai számolták fel. A Hunyady zászlóaljat Perczel seregébe osztották be, s Péch Józsefék megkezdték a Dunántúlon maradt horvátok üldözését. A horvát határig verték a visszavonuló granicsárokat, akik mellé már császári csapatok is álltak. Csatát vívtak a letenyei és a varasdi hídnál, elfoglalták Csáktornyát, Varasdot, sőt még Stájerországba is beütöttek. 1848 végén megint változott a hadi helyzet. Most Windischgratz osztrák katonái vonultak Buda felé, megakadályozásukra Perczel csapatait is a Dunántúl északi részére vezényelték. Perczel képezte a magyar sereg balszárnyát, aki az erőviszonyok kellő mérlegelése nélkül 1848. december 30-án csatát kezdett Mórnál Windischgratz főerőivel és súlyos vereséget szenvedett. Péch József néhány bajtársával csak úgy kerülte el a fogságot, hogy egy olyan ház padlására menekültek, melyet másfél napon át osztrák csapatok tartottak megszállva. Kényszerű fogságukból szabadulva ellenséges erők által megszállt területen, téli hidegben, állandó életveszélyben menekültek Buda felé. Szerencsésen átkeltek a Dunán, és a Tisza mögött ismét megtalálták a magyar csapatokat. Péchet Balmazújvárosra irányították, ahol újonc honvédek kiképzésével foglalkozott. Márciusban megalakították az 50. honvéd zászlóaljat, s Péch ennek lett a tiszthelyettese. Már március elején elindították őket Erdélybe. Csatlakoztak a Nagyszebeni elfoglaló Bem magyar csapataihoz, s az osztrákokat és oroszokat üldözték Brassóig. Innen átirányították őket Déva ostromához. Déva elfoglalása után a lázadó románok ellen vetették be őket. Átvonultak Zalatnán, Brádon, Abrudbányán, Nagyenyeden, mindenütt óriási pusztítást találtak, s Péch megismerte a háború minden borzalmát. Csapatuk Gyulafehérvár ostromába kezdett, majd a betörő oroszok ellen vetették be őket Szászrégen térségében. Állandóan harcolva vonultak vissza a Maros bal partján. A visszavonuló csapatokat Szászváros mellett, Kenyérmezőnél bekerítették az oroszok, Péch a karján súlyosan megsebesült és orosz fogságba esett. Kórházba szállították és sebesülése megmentette attól, hogy besorozzák az osztrák hadseregbe. Visszatért családjához Budára, s ismét megkezdte mérnöki tanulmányait. Szerencsére ösztöndíjat is nyert és 1853-ban meg is kapta a mérnöki oklevelet. 1853. augusztusában már a Zagyva - Tama szabályozás előmunkálatain dolgozik, majd a 12
