Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 2. szám
és olyan művelt mezőgazdasági területek, ahol még mindig túlzott mennyiségben alkalmaznak kemikáliákat. A vízbázisvédelmi célprogram több munkafázisra bontható, amelyeknek három fő fejezetük van:- diagnosztikai fázis,- biztonságba helyezési fázis és- biztonságban tartási fázis. A diagnosztikai fázis keretében - az esetek többségében - azonos szempontok szerinti adatgyűjtést és értékelést kell végezni a vízbázis hidrogeológiai viszonyairól, az igénybe vett víztérről, a termelt víz mennyiségéről és minőségéről, az igénybevétel módjáról, ezek időbeli változásairól, a vízbázis környezetében található szennyező források rendelkezésre álló adatairól. Mindezt helyszíni bejárással és felderítéssel kell kiegészíteni. Az így rendszerezett adatok alapján modellvizsgálatokkal előrejelzést kell készíteni arra, hogy a meglévő szennyező források további működésének hatására hogyan alakul a termelt víz minősége a jövőben, és ha az előre jelzett folyamat eredménye nem elfogadható a termelt víz minőségének alakulása szempontjából, akkor azt kell meghatározni, hogy mely szennyező források mikori megszüntetésével és/vagy korlátozásával alakíthatók a folyamatok olyanná, hogy a termelt és szolgáltatott víz mennyisége hosszú távon elfogadható legyen. Bizonyos, hogy nem minden veszélyeztetett vízbázis esetében kell ilyen részletességű feltárást és vizsgálatot alkalmazni. Vannak olyan kis, 1-2 kútból álló vízbázisok, melyek esetében értelmetlen az ilyen részletesség és ha károsodás jelei tapasztalhatók is, lehetőség nyílhat más vízadó rétegek feltárására, vagy más vízbázisok bekapcsolására. Természetesen a víztisztítási technológiák alkalmazása sem zárható ki, de mivel a hazánkban alkalmazott vízkezelési technológiák a vízadó rétegek adottságaiból adódó esetleges szennyező komponensek tisztítására vannak kialakítva, nagyon nehéz az emberi tevékenységből származó, legkülönbözőbb eredetű szennyező komponensek rutinszerű tisztítása. Ezt mérlegelve fogalmazódott meg a cselekvési programnak az az alapelve, miszerint a legolcsóbb és leghatékonyabb tisztítás a rétegben történik, illetve még ennél is eredményesebb lehet a szennyezéseknek a vízkivételektől történő távol tartása. A diagnosztikai fázis végrehajtásának időtartamát 6-8 évre tervezik. Ez a vízbázisvédelmi fázis a hidrogeológiai védőterület kijelölésével és az ivóvízbázis biztonságba helyezési tervének kidolgozásával zárul. Az ezt követő biztonságba helyezési fázis egy költség-haszon elemzést tartalmazó döntéssel kezdődik, amelynek során a vízbázis kezelője több alternatíva közül választhat a veszélyeztetett vízbázisának biztonságba helyezésével kapcsolatban. Az alternatívák az alábbiak lehetnek:- a vízkivétel fenntartása a károsító tevékenység felszámolásával,- aktív vízbázisvédelem,- a vízkivétel csökkentése,- a termelt víz tisztítása,- a termelt víz hígítása,- a vízkivétel kiváltása,- egyéb, az előző kategóriákba nem sorolható egyedi megoldások. Az alternatívák választása egyben ki is jelöli a biztonságba helyezés elvi útját, amely a 3. fázissal, nevezetesen a vízbázis biztonságban tartásával nyer tényleges megoldási módot. A vízbázis biztonságban tartása azonban már a célprogram része, hanem a vízbázis üzemeltetőjének feladata. A vízbázisvédelmi célprogram kormányhatározata gondoskodik a távlati vízbázisok védelméről is. Ez Magyarország távlati ivóvízellátásának, ill. stratégiai vízellátásának programját jelöli ki. A program jelenlegi ismereteink szerint 78 db jó vízbeszerzési adottságokkal rendelkező, döntően egyéb használati korlátozás alatt nem álló viszonylag szennyeződés mentes vízbázis biztonságba helyezési és biztonságban tartási munkáit tartalmazza. Mivel e távlati vízbázisok esetében potenciális üzemelő nincs, a biztonságban tartást - a sérülékeny üzemelő vízbázisok programjával ellentétben - az állam garantálja. Mit nyerünk a vízbázisvédelmi beruházásokkal? A vízbázisvédelmi beruházásokkal azt a különbözetet nyerhetjük meg, amely - egészségügyi példával élve - a megelőzés és az Orvosi beavatkozás kockázata és költsége között van. Számításokkal kimutatható és sajnos már néhány gyakorlati példa is igazolja, hogy egy elszennyeződött vízbázis kármentesítése a legjobb esetben is nagyságrendekkel többe kerül, mint a megelőző tevékenységek költsége. Legrosszabb esetben pedig, ha egy ilyen kármentesítés nem lenne elvégezhető, a vízbázis teljes felhagyásával is számolni kellene. Ilyenkor - szerencsés esetben - a vízellátás folyamatosságát biztosíthatja egy közeli, biztonságba helyezett távlati lokális vízbázis, egyébként azonban a mindegyiknél költségesebb, nagyobb távolságról történő vízátvezetés kiépítésében kell gondolkozni. A fenntartható fejlődést garantáló vízellátás biztonságának ilyen mértékű kiépítési szándéka világviszonylatban is egyedülálló és példaértékű. Ez nem csak a dublini és riói konferenciák és nyilatkozatok elveihez való teljes mértékű csatlakozás miatt van így, hanem igazodik Magyarország sajátságosán érzékeny hidrogeológiai helyzetéhez és felszín alatti vízkészleteinknek a világon szinte egyedülálló mértékű használatához is az ivóvíz minőséget igénylő vízellátásban. (Folytatjuk) dr. Perger László dr. Szlávik Lajos Miniszteri látogatás a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki karán Katona Kálmán közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter - Maninger Jenő politikai államtitkár, dr. Hajós Béla vízügyi helyettes államtitkár és Regős Szilveszter, a Közúti Főosztály vezetője kíséretében - 1999. február 24-én látogatást tett a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán. A látogatás során a miniszter először dr. Detrekői Ákos rektorral, dr. Farkas György dékánnal és Fi István valamint dr. Somlyódi László dékán-helyettesekkel az EU csatlakozáshoz kapcsolódó feladatokról valamint az esetleges együttműködési megállapodás kereteiről folytatott eszmecserét. Ezt követően a miniszter ellátogatott az egyetem Út- és Forgalomtechnikai, a Vasútépítési, a Vízellátás-csatornázási, a Vízépítési és a Vízgazdálkodási Tanszékeire, majd találkozott a hallgatók képviselőivel is. Gmi&É (kaflőQ Emlékezés az 1838. évi pesti árvíz áldozataira Bensősége ünnepség színhelye volt 1999. március 12-én Budapesten a Ferenciek tere. A Wesselényi Miklós Szakközépiskola tanárai, diákjai, a vízügyi szolgálat munkatársai és számos érdeklődő jelenlétében Katona Kálmán közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter méltatta az esemény jelentőségét és hajtott fejet az egykori áldozatok és a hősiesen védekezők emléke előtt. Ezt követően a miniszter, a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság vezetőjének Kábái Sándornak valamint a szakközépiskola igazgatójának társaságában megkoszorúzta Wesselényi Miklós emléktábláját. A rendezvény befejezéseként az ünnepség résztvevői a pesti Ferences templomban szentmisén emlékeztek a természeti katasztrófák és balesetek áldozataira. 9
