Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 1. szám
DR. BOGÁRDI JÁNOS (1909-Т 998) 1998. november 18-án érkezeti a szomorú hír: dr. Bogárdi János, a magyar vízépítő mérnökök doyen-je elhunyt. Életpályája átfogta majdnem az egész évszázadot és sokoldalú tevékenysége kiterjedt a tervezésre, kivitelezésre, kutatásra és oktatásra. Nehéz ezt a hosszú életutat röviden méltatni, nehéz azokat a meghatározó tényeket kiválasztani, amelyek kellően méltathatják a szakmában mindenki által ismert és elismert szakember eredményeit. Dr. Bogárdi János 1909-ben született Tordán. Mérnöki tanulmányait 1927-31-ben végezte Budapesten és 1931-ben évfolyamából elsó'nek szerzett oklevelet. Ennek alapján 1985-ben aranydiplomával tüntették ki. 1931-ben, a nyári és az őszi hónapokban, mint szigorló mérnök, a Rábán épülő' duzzasztómű tervezési és építési munkálatainál dolgozott. Az 1931-32- es tanév első félévében - felismerve a gazdasági ismertek fontosságát - a Műegyetemen Közgazdasági Osztályát hallgatta, de közben alkalmazást nyert és ezért közgazdasági tanulmányait félbe kellett szakítania. 30 év az állami vízügyi szolgálatban 1932 elejétől, mint vállalati mérnök a Hanság csatorna kotrási munkálatainál dolgozott. 1933-tól 30 éven át az állami vízügyi szolgálatnál volt alkalmazásban. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság megalakulásakor a Vízrajzi Osztálynál csoportvezető főmérnöki, majd a VITUK1 megalakulásától kezdődően osztályvezető főmérnöki beosztásban dolgozott, mint az új hidraulikai laboratórium vezetője, 1962-ben egyetemi tanárrá nevezték ki a BME Építőmérnöki Karán, ahol 1979. december 31-ig, nyugdíjazásáig tanított. Az állami vízügyi szolgálatban első munkahelye a nyíregyházi folyammérnöki hivatal volt, ahol a Tisza szabályozási munkálataival, valamint a Felső-Tisza-vidék árvízmentesítésével és belvízrendezésével foglalkozott. 1935 végén szolgálati érdekből a győri folyammérnöki hivatalba helyezték át, ahol kisvíz-szabályozási munkálatokon dolgozott. 1940-41 telén a budapesti folyammérnöki hivatal kötelékében részt vett a dunai árvízvédekezésben és Apostagnál mint építésvezető működött. 1941-ben - külön megbízás alapján - készítette el a Duna Budapest-Paks közötti szakaszának általános szabályozási tervét. 1941 májusában a Vízrajzi Intézethez, a VITUKI jogelődjéhez helyezték át, ahol először beosztottként, majd a háború befejezése után 1945 júniusától mint igazgató működött. A vízrajzi szolgálatnál vízjelzéssel, árvíz- és jégjelző szolgálattal, hidrológiával, hidrometriával. valamint különböző kutatásokkal és tanulmányokkal foglalkozott. Már nyíregyházi tartózkodása alatt beiratkozott a kecskeméti Jogakadémiára, majd jogi tanulmányait magánúton befejezve, 1937-ben megkapta a jogi végbizonyítványt. A vízügyi szolgálat szokásai szerint a magyaróvári gazdasági akadémián gazdasági szakvizsgát tett. Dr. Bogárdi János, a kutató Tudományos kutatásait 1935-ben Győrben kezdte a folyóvizek hordalékmozgásával kapcsolatban. Hazai eredményei alapján amerikai ösztöndíjat kapott és az 937-38-as tanévben amerikai tanulmányúton volt. Ottani tanulmányai, kutatásai és kísérletei alapján „Traction of pebbles by flowing water" (Folyóvíz által szállított kavicsok) címmel értekezést írt és az előírt vizsgák letétele után az Iowai Egyetemen Master of Science-vé (kb. szakmérnökké) avatták. A tudományos kutatás előmozdítását szolgáló Sígma Xi Egyesület (Iowa City, USA) 1938-ban tagjává választotta. Az Országos Öntözésügyi Hivatal megbízásából a tiszántúli öntözések során tervbe vett tiszalöki duzzasztóművel kapcsolatban a Tisza lebegtetett hordalékmozgására végzett vizsgálatokat és tanulmányokat. Kiterjedt vizsgálatokat végzett a hazai belvízrendezés feladatainak megoldásával kapcsolatban a lefolyási tényezők és a fajlagos vízszállítás meghatározására. Az 1946-47-es tanév kezdetétől a Műegyetem I. Vízépítéstani Tanszékén folyamatosan, mint óraadó, illetőleg mint megbízott működött. 1947-ben a „Vízfolyások hordalékmozgása” tárgykörből a Műegyetemen magántanárrá nyilvánították. A Tudományos Minősítő Bizottság tudományos munkásságát felülvizsgálva részére 1952-ben a „műszaki tudományok doktora " fokozatot ítélte oda. Újabb tudományos kutatásait 1962-ben a magyar Tudományos Akadémián székfoglaló előadásában foglalta össze. Ezeknek a kutatásoknak a fő eredménye az általános mechanikai hasonlóság és a hidraulikai hasonlóság elméleti kérdéseinek a hatóerők és a folyadék anyagi tulajdonságai szempontjából való feldolgozása volt. A hordalékmozgás jelenségeit új hasonlósági rendszerrel határozta meg 1965-66-ban - bevezetve a potenciális dinamikai sebességek fogalmát. 1971 októberében jelent meg új összefoglaló hordalékkönyve, amelyben egyrészt a lebegtetett hordalékszállítás új mérlegegyenletei, másrészt pedig a hidraulikai hasonlóság tételei a legfontosabb új tudományos eredmények. Az 1950-es évektől széleskörű nemzetközi tevékenységet fejtett ki. Több ízben járt a Szovjetunióban, ahol - Moszkvában és Leningrádban - 1954-ben hosszabb tanulmányutat tett. 1958-ban Magyarország képviselőjeként részt vett a Meteorológiai Világszervezet (WMO) Európai Bizottsága Hidrológiai Munkacsoportja ülésén, ahol elnökké választották, majd 1960 októberében a Világszervezet Európai Bizottságának III. madridi ülésén újabb 4 évi időtartamra az újjáalakított Hidrometeorológiai Munkacsoport elnökévé is. 1959-ben és 1960-ban az ENSZ, ill. az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) személy szerinti felkérésére két ízben végzett szakértői munkát az Egyesült Nemzetek Technika Segélynyújtási keretén belül. 1962-ben az MTA levelező tagjává, majd 1973-ban rendes taggá választotta. 1962. augusztus 1-től a művelődési miniszter a BME Vízépítési Tanszékére egyetemi tanárrá nevezte ki. 1965 óta az MTA Vízgazdálkodás-tudományi Bizottságának elnöke, 1985-től a bizottság tagja, 1973-1980 között pedig a Mérnöki, Építészeti és Közlekedéstudományok szakcsoportjának vezetője. Dr. Bogárdi János, az oktató 1964 január végétől 1965 február végéig az Iowai, az Utahi és a Coloradói Állami Egyetemek meghívására az Egyesült Államokban vendégprofesszorként tanított. Az Amerikai Mérnökök Egyesülete, az Egyesített Mérnöki Tanács és a Nemzeti Tudományos Alap meghívására 2 hónapos előadó körutat tett az Egyesült Államokban, amelynek során mintegy 100 előadást tartott, konferencián és szakmai kerekasztal-megbeszélésen vett részt. 1966-1978 között minden évben az UNESCO rendezésében Budapesten és Padovában a fejlődő országok mérnökei részére rendezett Nemzetközi Hidrológiai Továbbképző Tanfolyamon előadásokat tartott. 1967 novemberében és 1970 januárjában a Belgrádi Műszaki Egyetemen, az 1968., 1972. és 1975. évek tavaszi-nyári szemeszterén, valamint 1976-1978 között a Bécsi Műszaki Egyetem meghívására vendégprofesszorként működött. A Karlsruhei Egyetemen 1974-ben tartott előadásokat, szemináriumokat; 1970 júniusában Grazban volt vendégprofesszor az ottani egyetem meghívása alapján. Dr. Bogárdi János, az elismert szakember Számos külföldi és nemzetközi kitüntetésnek lett birtokosa. 1969-ben a Német Szövetségi Köztársaság Vízgazdálkodási Egyesülete a „Gotlieb Hagen,, emlékéremmel tüntette ki. 1970-ben az Osztrák Vízgazdálkodási Egyesület tiszteleti taggá választotta. 1973-ban a Bécsi Műszaki Egyetem tiszteletbeli doktorává avatták. A Nemzetközi Hidraulikai Kutatási Szövetség (IAHR) Magyar Nemzeti Bizottságának 1966 óta volt elnöke, 1985 óta pedig tiszteletbeli elnöke. A Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség alelnöke volt 1973-76 között, 1976 óta pedig tiszteletbeli alelnöke. A Padovai Tudományos, Irodalmi és Művészeti Akadémiának 1977 óta volt tiszteleti tagja. A Magyar Hidrológiai Társaság 1977-ben tiszteleti tagjává választotta. Számos állami kitüntetése közül kiemelendő a Munka Érdemrend arany fokozata (1979) és a Széchenyi-díj (1993). Életút tanulságokkal Dr. Bogárdi János 1933-tól 1963-ig, azaz 30 éven át volt a magyar vízügyi szolgálatban, ahol mintegy 10 éves építési-tervezési gyakorlat után, kereken 10 éven át dolgozott vízrajzi feladatokon, majd újabb 10 évig volt vezető kutató. Ezt követően, oktató korában is folytatta kutatói munkáját, szoros kapcsolatban a vízügyi szolgálattal. Szakmai életútja teljes és kiterjedt volt: a gyakorlati feladatok megoldásával kezdődött a 30-as évek elején és magas szintű transzportegyenlet bevezetésével fejeződött be a 70-es évek végén. Ez a gyakorlattól az elmélet felé haladó életút alapozta meg sokoldalú mérnöki tudását. Több olyan tudományterületet művelt, amelynek hagyományos hazai iskolája volt, vagy van és ezeken a területeken nemzetközi megmérettetésben öregbítette a magyar vízépítő mérnökök hírét. A korrelációszámítás hidrológiai alkalmazásától a modell kísérletek elméletén át a transzport jelenségek leírásáig számos eljárást vezetett be a hazai vízépítésben, amelynek során jól hasznosította nyelvismeretét, illetve matematikai jártasságát, az alaptudományok ismeretét. A vízügyi szolgálat Magyarországon a tudomány interdiszciplináris művelését követeli meg és Bogárdi János kiemelkedő elméleti tudásának kiteljesedését és hasznosítását ez tette lehetővé. Bámulatra méltóan tudott elmélyülni a problémákban, hogy azután abból kiemelkedve átfogó megoldást hozzon ki. A vízügyi szolgálatban a hordalékmozgás elméleti megalapozásával tűnt ki, elsőként írva átfogó könyvet a hordalékmozgásról, ezzel erősítve a magyar folyammérnöki szakma elméletét. Korosztálya elsősorban elméleti szakemberként tisztelte, mert az elmélyült munka inkább volt kedvére való, de az elmélet gyakorlati alkalmazása is közel állt hozzá. Ez tette lehetővé, hogy két erősen eltérő profilú nemzetközi szervezet is megválassza alelnökének: a Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség (ICID) és a Nemzetközi Hidraulikai Kutatási Szövetség (IAHR) közül az elsőben átfogó ismereteit, a másikban specialista mivoltát tisztelték meg. Kevesen tudják, hogy a WMO Európai Régiójában, a hatvanas években az első hidrológiai munkacsoport elnökének is őt választották meg. Munkatársai, akik elkísérték külföldi útjain, mindig bámulták nemzetközi ismertségét és jártasságát. Tisztelői és barátai, tanítványai és kollégái megtartják emlékezetükben. Gondolatai és szakmai eredményei tovább élnek és sokáig fenntartják hírét ennek a nagy magyar hordalékkutatónak. Á magyar vízgazdálkodás nagyjai sorában tartják számon, mert világviszonylatban öregbítette a magyar vízépítés hírnevét. 3
