Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 1. szám
A szabadságban vízi mérnökei (1. rész) 1848 márciusában a nemzet egyesült ereje évszázados béklyókat tört össze, a kivívott áprilisi törvények pedig elindították a nemzetet a függetlenség és a haladás útján. A szép reményekre jogosító tavaszt azonban zivataros nyár követte. Hamarosan kiderült, hogy az uralkodó és környezete csak a kényszernek engedve egyezett bele az ország függetlenségébe, s miután egyelőre nem akarta az általa szentesített törvényeket nyíltan megszegni, a nemzetiségieket uszította a magyar népre. A haza veszélyben van! - hangzott el, s a nép fegyvert fogott. A hadba szállt nép fiai között ott voltak a vízi mérnökök is, mindenütt, ahol szükség volt rájuk. Előbb a harcok első soraiban, csapataik élén, amikor pedig nagyobb szükség volt tudásukra a táborkarokban, mérnökkarokban, erődítményekben, akkor ott szolgálták a hazát, ott dolgoztak a szabadságharc sikeréért, a nemzet függetlenségéért. Most négy vízi mérnök életútját, életművét kívánom bemutatni, akiknek sorsa ugyan eltérő volt, de közös volt hazaszeretetük, az emberiség szabadságáért, a nemzet és a tudomány szolgálatáért folytatott küzdelmük. Elsőként említeném ASBÓTH SÁNDOR-t, a szabadságharc alezredesét aki 1811. december 18-án született Keszthelyen. Selmecbányán a bányamérnöki akadémián tanult, vízi mérnöki oklevelet pedig 1834-ben az Institutumban kapott. Folyamszabályozási munkákon kezdett dolgozni, 1836-tól a Bega szabályozásán a Temesközben, 1844-ben pedig Temes vármegye igazgató főmérnöke lett. Asbóth a bánáti harcok kitörése után azonnal jelentkezett a honvéd seregbe, ahol 1848 december 9-től Vetter tábornok törzskarában mérnökkari százados. A bánáti hadsereget később a Közép-Tiszához rendelték, s Asbóth Görgey táborkarába kerül. Végigharcolja a tavaszi hadjáratot, hősiesen harcol 1849. február 26-27-én Kápolnánál és április 19-én Nagysaliónál. 1849. április 30-án a Honvédelmi Minisztérium táborkari osztályára irányítják. Ekkor ismeri meg Kossuth, aki június 30-án őrnaggyá lépteti elő és katonai irodájának vezetőjévé nevezi ki. Ebben a beosztásban marad a szabadságharc végéig, július 16-tól mint alezredes. Kossuthtal együtt augusztus 11-én hagyja el Aradot, s augusztus 17-én lépnek török földre. Előbb Turnu-Severinbe, majd Vidinbe, Sumlába, végül Kiutahiába viszik őket. A törökországi száműzetésnek 1851. szeptember 1- jén lett vége, ekkor szálltak az Amerikai Egyesült Államok Mississipi nevű fregattjára. Kossuth útközben Gibraltárban kiszállt és Angliába ment, Asbóth pedig több magyar társával együtt folytatta az utat Amerikába. 1851. november 1-én New-Yorkban lépett amerikai földre. Hamar feltalálja magát, munkát kap, s mint főmérnök irányítja a syracusai csatornaépítést, nevéhez fűződik a Central Park és a Washington Heights tervezése. 1852-ben országos pályázatot írtak ki a „Plymuth” emlékmű elkészítésére, mely a massachusettsi öbölben emlékeztet a Mayflower nevű hajón 1620-ban érkezett puritánokra, s az általuk alapított első angoszász telepre. A kiírt pályázatot Asbóth terve nyerte el, s tervei alapján kezdték meg 1880- ban az emlékmű építést, több éven át építették, ma is milliók látogatják, de a világ egyik legnagyobb emlékművéről nem tudják, hogy az egy magyar mérnök alkotása. Asbóth 1860-ban már az amerikai hadseregben szolgál. Júliusban C. Fremont tábornok maga mellé veszi, mint ezredest, s szeptemberben már egy dandár vezetését is rábízza. A polgárháború kitörése után is C. Fremont tábornok mellett, az északiak hadseregének nyugati szárnyán harcol, s Missouri, Arkansas és Kentucky államokra kiterjedő hadműveleti területen ő a hadsereg vezérkari főnöke. 1862. márciusában lesz tábornok. C. Fremont lemondása után U. Grant tábornok is ragaszkodik hozzá, s a feketék felszabadításáért folytatott harcban bátor hőstettek sorát hajtja végre, mindenütt csapatai élén harcol, s többször súlyosan megsebesül. Bentoville elfoglalás után a Pea Ridge melletti csatában fejsebet kap, de néhány óra múlva már megint a csatatéren van. A Marian mellett vívott küzdelemben balkarját két golyó szétzúzza, jobb arccsontján keresztül pedig golyó hatol a fejébe, mely egész további életében benne marad, s végül halálát okozza. Az USA kormánya és kongresszusa értékeli hadvezetési érdemeit, 1864- ben vezérőrnagy, s Florida állam hadparancsnoka, 1865-ben altábornagy, s mikor a háború befejeztével súlyos sebeire hivatkozva nyugdíjazását kéri, megkapja az Amerikai Egyesült Államok legmagasabb katonai rangját, tiszteletbeli tábornagy lesz. Az USA kormánya azonban még ezután is igényt tart szolgálataira, s Buenos Aires-i nagykövetté nevezik ki. Ebben az állásában is a békés megoldást keresi Argentina, Uruguay, Brazília, illetve Paraguay konfliktusában. Szándéka azonban a szembenálló felek makacssága miatt kudarcba fullad. Súlyos arcsebe ekkor már elviselhetetlen fájdalmakat okoz, s alig 56 évesen, 1868. január 2-án Buenos Airesben elhunyt. Ott is van eltemetve, a német temetőben. Asbóth Sándor, mind mérnöki, mind pedig katonai tevékenységével dicsőséget szerzett hazájának, s nevét örökre beírta a nemzete és a népek szabadságáért harcoló hősök sorába. dr. Dunka Sándor (Folytatjuk) сШ SÓMxLcrr 1S11- Ш í X E számunk szerzői Deák Antal András - az Országos Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum munkatársa, Dunka Sándor - nyugdíjas, Debrecen Fejér László - igazgató, Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény Dr. Filotás Ildikó - főosztályvezető, Országos Vízügyi Főigazgatóság Magyarics András - tanácsadó, Országos Vízügyi Főigazgatóság Márk László - osztályvezető, Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Pécs Nagy László - tanácsos, Országos Vízügyi Főigazgatóság Dr. Perger László - osztályvezető, Országos Vízügyi Főigazgatóság Dr. Szlávik Lajos - tudományos tanácsadó, VITUKI Rt. X____________________________________________________________________________/ 19
