Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)

1999 / Önkormányzati Különszám

A VÍZIKÖZMŰVEK TÉRKÉPEI Hazai térképeink első - megmaradt - példányai, melyek főként egy egy je­lentősebb vár, város, esetleg uradalom ábrázolásai voltak, a középkorból va­lók. Az ország nagy részére kiterjedő térképkészítés döntően a török uralom felszámolásához kapcsolódóan katonai céllal, illetve a felszabadított területek számbavételére és a későbbi tulajdon­­rendezések megalapozása érdekében a császári kormányzat ösztönzésére és tá­mogatásával vett erőteljes lendületet a XVIII. században. A térképészeti alkotások közül máig nagyjelentőségű emlékeink azok, ame­lyek az akkori időszakos, vagy állandó vízborítású területeket is mutatják, hi­szen ezek - összevetve az ábrázolt tér­ség mai jellemzőivel - egyértelműen dokumentálják elődeink tudatosan vállalt, sok áldozatot igénylő, de végül is sikeres évszázados küzdelmét a má­sodik honfoglalás - az Alföld mezőgaz­dasági termőterületté alakítása - érde­kében. Sajnos ( és talán szakmai isme­retterjesztésünk gyengesége ), hogy er­ről ma az ország lakossága már keveset tud és még olyanok is hajlamosak meg­feledkezni erről, akik számára ez nem egyszerű, felejthető történelem, hanem szakmájuk máig ható múltja. A hazai vízellátás és szennyvízelveze­tés létesítményeit ábrázoló műszaki rajzok is hasonló múltra tekintenek vissza azzal a lényeges eltéréssel, hogy értelemszerűen csak az egyes települé­­seket-településrészeket ellátó létesít­ményekről maradtak fenn dokumentá­ciók. Nem készült olyan dokumentáci­ós anyag, amely egy-egy vármegye, esedeg egy nagyobb tájegység, vagy az ország egésze viziközmű ellátását mu­tatta volna be. Az is igaz, hogy ilyen dokumentációra valójában nem is me­rült fel társadalmi vagy politikai igény, hiszen a víz és a csatornaművek valójá­ban csak egyes településeket, esetleg néhány településből álló településcso­portot szolgáltak ki. Mikor azonban a 70-es évek elején a korábbi városi, községi tulajdonban lé­vő - a helyi ellátást nyújtó viziközmű létesítményeket üzemeltető helyi szer­vezetek összevonásával a tanácsi irányí­tású (és területi ellátási feladatra szako­sodott) állami megyei víz és csatorna­mű vállalatok ( kivételek értelemszerű­en volta: pl. Budapest, Gyula) és szinte e folyamattal párhuzamosan megkezdő­dött központi állami erőforrásokból az ország első térségi ellátást nyújtó viziközmű létesítmények kiépítése és létrehozták ezek működtetésére a főha­tósági ( kvázi miniszteriális ) irányítású állami regionális vízmű és vízgazdálko­dási vállalatokat, a helyzet megválto­zott. Mind szakmai, mind szakmapoli­tikai körökben általánossá vált az igény az ellátás jellemzőinek ( ezek változása­inak ) legalább megyei szintű bemutatá­sára, adott esetekben az ellátás fejleszté­sével kapcsolatos elképzelések megis­mertetésére, nem ritkán ezek indokolá­sának jobb elfogadása érdekében is. Az így készült térképek általában a műszaki tervezésben alkalmazott lép­tékkel és tartalommal, szabványos rajz­jelekkel készültek, azaz mindent el­mondtak a szakembereknek, de nagyon keveset a laikusoknak: a lakosságnak, újságíróknak, politikusoknak. Ráadásul - sajnálatosan - nem ritkán tükrözték az adott vállalat vezetője elképzelését arról, hogy mit és hogyan kell a vállalat tevé-Magyarország településeinek közműves ivóvíz ellátása 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom