Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / Önkormányzati Különszám
lakossága, de a Szolnoki Tiszaliget emberfeletti teljesítménnyel történő megvédése is minden dicséretet megérdemel. 1999 tavaszán is, mint 1998 novemberében a honvédség volt a biztos erő! És sajnos láttunk rossz példát is, egyik településen, amikor közvetlen veszélyben volt a falu, a szőlőben megindult munka miatt nem tudtak 80 főt a gátakra vezényelni. Az 1999. évi belvíz kialakulásának okai A téli félév csapadékának területi eloszlására jellemző, hogy az ország legnagyobb részén 250-300 mm közötti, a Dunántúl délnyugati felében és az ország északkeleti részén 300 mm-nél több csapadék hullott (250 mm alatti csapadékösszeg csak a Kisalföldön és a Duna-Tisza közi hátság középső részén alakult ki). A sokévi ádaghoz viszonyítva Sárospatak, illetve Zalaegerszeg körzetében a csapadéktöbblet meghaladja a 100 mm-t, az ország É-ÉK térségeiben a 50-100 mm-t. (Más területeken a csapadéktöbblet 0-50 mm közötti volt.) A téli félév csapadékának jelentős része hó formájában hullott le. Országos kiterjedésű hóréteg először december hónap elején, másodszor február közepén alakult ki. A hóréteg maximális vastagsága február 15-25 között volt, jellegzetes értékei a következők: Vásárosnamény 86 cm, Záhony 70 cm, Tokaj 65 cm, Sárospatak 50 cm. A hóban tárolt vízkészlet maximuma ugyanebben az időszakban a Szatmár-Beregi, a Bodrogközi, a Rétközi és a Nyírségi tájegységben elérte a 110-120 mm-t. A talajvíz szintje az ország síkvidéki területeinek legnagyobb részén, kevés kivétellel (Duna-Tisza közi hátság, Maros hordalékkúp, Kisalföld) már októberben a sokéves, október havi átlagok fölé emelkedett. A talajvízszintek emelkedő tendenciája az egész téli időszakban megmaradt, januárig még viszonylag mérsékelt ütemű volt, februárban gyorsult fel. Márciusban több tájegységben (pl. Szatmár-Bereg, Bodrogköz, Rétköz) az eddigi legmagasabb talajvízszinteket megközelítő, illetve azokat meghaladó értékeket mértek. A hóban tárolt vízkészlet február elejei szokatlanul nagy mennyisége és a talajvíztükör átlagosnál magasabb elhelyezkedése, előre vetítette nagy belvízi elöntés lehetőségét. Az intenzív felmelegedés langyos esővel párosult, így a klasszikus belvízképződési folyamatok igen gyorsan játszódtak le, és március első dekádjában - az egyre fokozódó védekezési tevékenység ellenére - mintegy 360 ezer ha belvízelöntés alakult ki. (Előzetes becslések szerint az 1999. márciusi belvízi helyzet előfordulási valószínűsége 2% körüli, azaz ötven évenként előforduló volt.) A helyzetet súlyosbította, hogy a főbefogadókon egyidőben levonuló árhullámok a gravitációs bevezetést lehetetlenné tették. Belvízvédekezés Mint már szó esett róla, még az 1998. évi őszén megkezdett belvízvédekezési tevékenységet folytatták (folytatják) a vízügyi igazgatóságok, bár december és január hónapokban az erős hideg miatt csak korlátozottan lehetett a lefagyott területeket mentesíteni. Február utolsó dekádjában ugrásszerűen növekedett a készültségben lévő belvízvédelmi szakaszok száma és az igénybe vett erőforrások mennyisége. A belvízi helyzet - főként az elöntések kiterjedésének növekedése, a települések veszélyeztetése miatt - március elejére a Tisza völgyben olyan súlyossá vált, hogy március 6-án a Kormány rendkívüli belvízvédelmi készültséget rendelt el a Felső-Szabolcs, a Bereg, a Tisza-Szamos-Kraszna köz, a Hortobágy-Berettyó melléke, majd a Bodrogköz területére. A rendkívüli védekezési készültség összesen 16 db belvízvédelmi szakaszt érintett. A 12 vízügyi igazgatóság területén egyidejűleg folyó a védekezési munkák ellenére, a Dunántúli VÍZIG-ek és az ÁBKSz Kht. is segítséget nyújtottak a rendkívüli belvízvédekezési munkákhoz elsősorban gépek és felszerelések (pl: Sárospatak, Viola u. szállítható szivattyúk), a kezelésüket ellátó személyzet és vízhozam mérő brigádok formájában. A rendkívüli védekezési készültség 18 napon át tartott. A védekezési munkák során a belterületek mentesítése volt elsőrendű feladat, ami a belterületi vízrendezési művek elhanyagoltsága (utcai árkok, ingatlanok bejáratainak eltömítése, udvari vízelvezetők, települést védő övcsatornák hiánya stb.), valamint a tervek és nem utolsó sorban a védelmi eszközök hiánya miatt nagy erőfeszítést igényelt. A mezőgazdasági területek - melyek egy része vésztározóként üzemelt - mentesítésére inkább csak március utolsó dekádjában lehetett gondolni. Világosan látszott azonban, hogy a korábbi meliorált területek elhanyagoltsága, a táblák csatornáinak beszántása, illetve gondozatlansága a helytelen agrotechnika, de a rosszul megválasztott művelési ág is fokozta a mezőgazdaság kárait. A belvízvédekezés során a csúcsidőszakban több mint 100 millió m3 belvizet tartottak vissza belvíztározókban és szükségtározókban. Ennek legnagyobb volumenű munkája a Nagyiváni-tározó feltöltése volt, ahol az Ágotái elzárás megépítésével 45,0 millió m3 vizet tartottak vissza a Flortobágy-Berettyó alsó szakaszának tehermentesítése érdekében. Az a tapasztalat, hogy a területi önkormányzatok és az országos szervek együttműködése végső soron sikerrel járt és ezért köszönet mindenkinek, aki a nagy munkák részese volt vagy azokat bármilyen módon segítette. Ambrus Zoltán 7
