Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)

1998 / 1. szám

7 ábra KESZTHELYI SZENYVIZTISZTITO TELEP

(DRV RT.)

A

1

> Rács |—> Homokfogó

I

A.

4 Д->ЕЗ

Egyesített műtárgy (biológiai tisztítás)

\

t__.-V

Ca(OH),

Д

Kémiai ülepítő (foszfor kicsapatás)

V

Levegőztető

FT

Ongroflok A

Jelmagyarázat:

A - Mintavétel

[Uj - Műszaki Irányelv, Szabvány E3 - Tanúsítvány ^ - Biológiai vizsgálat

> Fertőtlenítés

"{utóülepítő

s

s ^ >

J

r >

A

Oi

|B|

_________i

llszapvíztelenítőj |lnjektálás|

V

IPihentető tó[

A->

á>

L J< I

V

I Iszapki helyezési

A

Ä

И

tisztításig és az ártalommentes elhelyezésig.

Az 5. ábrán az egyik legegyszerűbb vízellátó rendszer minőségbiztosítási rendszerét mutatjuk be. A kütból kikerülő víz laborvizsgálatra kerül, majd ennek tanúsítása után a vastalanítóba jut. A vastalanítás szabvány szerint történik. A következő szimbólumok a vastalanítás hatásfokát mérik, illetőleg tanúsítják. Ezután kerül klórozásra a víz, a klórozó berendezés, valamint az itt felhasznált vegyszerek ugyancsak minőségi tanúsítványokkal vannak ellátva. A hidroglóbuszról kikerülő víz mielőtt a fogyasztókhoz jut, újra laborvizsgálatra, sőt a hálózat falának lepedéke biológiai vizsgálat után tanúsításra kerül. Az ilyenfajta biológiai vizsgálatok szabványosítása, előírása egyenlőre még várat magára.

Aő. ábrán a Bácsvíz Rt. tiszai kistérségi vízműve minőségbiztosításának sematikus bemutatását Sárkány András és Sütő Vilmos közreműködésével kíséreltük meg. Itt gáztalanító és vastalanító alkalmazására van szükség, melyeknek működését a megfelelő szabványok és műszaki irányelvek szabják meg. Laborvizsgálatok után (ezek nagy része mind Európában, mind Magyarországon már MSZ ill. EN szabványként bevezetésre került) minden lépcsőt tanúsítanak, beleértve a beszállított segédanyagok minőségét is. Külön figyelmet fordítanak a vasiszap, szállítás előtti dokumentálására. A fogyasztókhoz kerülő vizet itt is külön biológiai vizsgálat ellenőrzi - különösen arra való tekintettel, hogy a hálózat egy része üdülőterületet lát el és így az évszakos fogyasztásingadozásból eredően pangó vizektől is tartani kell. Ezért különös figyelmet kell fordítani a hálózatba bekerülő élősdiek szaporodására. (Az élősdiek bekerülésének útja a vastalanító vagy a gáztalanító levegőztetéséből eredhet.)

Az előző bekezdésben említett biológiai vizsgálatok fontosságára Schiffner és Törökné mutatott rá. A szerzőpáros 95 magyarországi vízmüvet vizsgált meg 1985-1995. között. Megállapították, hogy míg a vízművek mélyfúrású kútjaiból vett minták 17%-ban, a partiszűrésű vízművek kútjaiból vett minták csupán 4%-ban, addig a vízkezelés utáni minták 67%-ban, a vezetékhálózatból vett minták pedig 74%ban voltak biológiai szempontból kifogásolhatók. Mit jelent ez? Azt, hogy mind a vízkezelés során, (amikor általában kémiai és bakteriológiai tisztítást végzünk), mind a vízvezeték-hálózatban (amikor azt hisszük, hogy a korszerű technológiának

10

megfelelő legjobb vizet szolgáltatjuk), találjuk a legnagyobb hiányosságokat a biológiai vízminőség területén. Mindezekből következik, hogy jövőben a szolgáltatott víznek és magának a csőhálózatnak a megfelelő biológiai minősítését is dokumentálni kell. A bekezdésben leírtakat összefoglalva újabb érvet sorakoztatunk fel arra, hogy a fogyasztó érdekében a fogyasztás helyéhez közelebb álló vízminta vizsgálata nagyobb minőségbiztosítást nyújt, mint a tisztító műtárgyak utáni tanúsítás. (Figyelem: mind a magyar, mind a külföldi nyelvekben zavart okozhat a víz minőségbiztosítása és a vízminőségbiztosítás fogalmak elnevezésbeli hasonlósága - ugyanakkor itt két teljesen különböző dologról van szó!)

Végül a DRV Rt. keszthelyi szennyvíztisztító telepe minőségi dokumentálásának programjavaslatát Szebényi Tibor segítségével mutatjuk be (7. ábra). A befolyó szennyvíz szabvány szerinti vizsgálatra kerül, és szabványok ill. műszaki előírások szerint működő szennyvíztisztítási műtárgyak után kell a laborvizsgálatokat ill. a tanúsításokat elvégezni. Az egyesített műtárgy és a levegőztető medence biológiai vizsgálatot is igényel. Az elfolyó vizet kémiai és biológiai szempontból tanúsítani kell. Az iszapkihelyezés a 102/1996. sz. Korm. rendelet óta különleges tanúsítást igényel.

ÖSSZEFOGLALÁS

A szerző megkísérelte az életciklus-elemzés módszerével megközelíteni azokat a feladatokat, amelyek a vízellátásra és a szennyvíztisztításra várnak, hogy megfeleljenek azoknak a modern követelményeknek, amelyeket a minőségbiztosítás ró a vízgazdálkodásnak ezen területeire. Meg kell jegyezni, hogy még az Európai Unióban sincsenek erre kialakult módszerek - a vízgazdálkodás minőségbiztosítására és az életciklus-elemzés ISO 14040-től 14043-ig terjedő szabványai kiadását is csak 1998-ra tervezik.

A külföldi irodalmat olvasva és a külföldi kutatókkal konzultálva az egyértelműen lerögzíthető, - és ezt mind a gyakorlati élet, mind a természeti és mesterséges életcikluselemzések is bizonyítják - hogy a vízmennyiség-gazdálkodástól nem választható el a vízminőséggazdálkodás. A fentiek alapján az is kijelenthető, az Európai Unióban nem képzelhető el, hogy a víz minőségi és mennyiségi gazdálkodásával szervezetileg elkülönülten foglalkozzanak.

Dr. Pásztó Péter