Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 3. szám
3.2. A vízgazdálkodási politika megvalósításának módszerei 3.2.1 A tájékoztatás és a nyilvánosság A demokratikus változásokat megelőzően a tájékoztatás hiánya a társadalom többségét kizárta a vélemény-nyilvánítás lehetőségéből, ugyanakkor a kizárólag állami felelősségi körbe tartozó vízkészlet-gazdálkodás az állampolgárokat és a gazdasági szervezeteket felmentette a gazdálkodási felelősség alól. A vízkészletek hosszú távú hasznosítási és környezetvédelmi érdekei megkövetelik a jövőben azt, hogy a készletek felhasználásának körülményeiről a társadalom nyilvános, hiteles és szakmailag megalapozott tájékoztatást kapjon. A nagyobb jelentőségű vízgazdálkodási beavatkozásnál csak a változatokat mérlegelő környezeti hatástanulmány és költség-haszon elemzés figyelembevételével készíthetők elő a javaslatok, majd társadalmi-gazdasági konszenzus alapján hozható meg a végső döntés. A vízi környezeti nevelés érdekében a vízügyi szolgálatnak szorosabb együttműködésre kell törekednie az oktatási szakterülettel és módszerek, anyagok kidolgozásával, átadásával hozzá kell járulnunk az óvodai-iskolai intézmények működéséhez, a környezet-tudat és a víztudat szemléletének alakításához. 3.2.2. Döntéselőkészítő egyeztetőfórumok A vízkészletek kiegyensúlyozott hasznosításának, valamint a vízkárelhárítás stratégiai döntésének előkészítése érdekében az országos, régiónkénti és területi, valamint érdekeltségi (állam, önkormányzat, társulat) megosztottságú vízgazdálkodási feladatok összehangolt ellátásának szervezeti és intézményi kereteit ki kell dolgozni a megyei területfejlesztési és regionális tanácsokra, valamint a területi és települési, illetve érdekvédelmi szövetségekre alapozva, amihez a vízgyűjtőkre alapozott regionális vízgazdálkodási tervek, ún. lehetőség-tervek elkészítését folytatni kell. 3.2.3. Vízgazdálkodási tervezés Az EU vízgazdálkodási politikájának megvalósítását a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezésre kell alapozni. Ezen a téren hazánkban jelentős kezdeményezések történtek, megkezdődött a regionális vízgazdálkodási/vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés. A tervezés módszertana jelentős mértékben megegyezik az EU vonatkozó tervezetével. Az EU Vízgazdálkodási Keret Irányelv tervezete nagymértékű integrációt tesz szükségessé. Különös hangsúllyal kell integrálni a tervezet szerint a következőket:-a vízkészlet-gazdálkodást a természetes ökológiai állapot védelmével,- a vízmennyiség gazdálkodást a vízminőség védelemmel,- a felszíni vízkészlet gazdálkodást a felszín alatti vízkészlet gazdálkodással és- az alkalmazott vízkészletgazdálkodási módszereket a környezeti célokkal. Az EU Vízgazdálkodási Keret Irányelv-tervezete integrált vízgazdálkodási tervezést ír elő, a vízgyűjtőkre alapozva és a következő fő feladatok megoldásával:- a célkitűzéseknek megfelelő és összehangolt vízmennyiségi és vízminőségi monitoring,- a társadalom vízigényeinek és az emberi tevékenységek vizekre gyakorolt hatásainak értékelése,- a célok körültekintő meghatározása,-a célok eléréséhez szükséges módszerek kiválasztása,- a társadalom bevonása a döntési folyamatba,-az Irányelv kielégítésének ellenőrzése és jelentés készítése erről. Az EU vízgazdálkodási tervezési irányelveit adaptálni és alkalmazni kell a hazai viszonyokra. 3.3. A vízgazdálkodási politika megvalósításának eszközei 3.3.1. A pénzügyi, gazdasági eszközök A vízgazdálkodási politika megvalósításának pénzügyi, gazdasági eszközei sorában a következőket kell figyelembe venni:- a vízgazdálkodási feladatokban az állami finanszírozás továbbra is meghatározó ma_ rád, de fokozatosan növelni kell az érdekeltek teherviselését;- a célok megvalósításához - a belföldi forrásokon kívül - gyorsítani szükséges a külföldi szervezetek és pénzintézetek részéről ajánlott hitelek igénybe vételét;- a vízkárelhárítás és a többcélú fejlesztések azonnali tőkebevonást indokolnak. Az államnak e hitelek felvételéhez szükséges visszafizetési garanciát m'nd szélesebb körben kell biztosítania;-a helyi közcélú vízilétesítményeket érdekeltségi alapon kell működtetni; ennek eszköze lehet a privatizáció;- a vízgazdálkodási szolgáltatások területén versenyhelyzetnek kell kialakulnia a szakképzett üzemeltetők között a szolgáltatás minőségének biztosítása és a fogyasztói díjak mérsékelt szinten tartása érdekében;-a korszerű közműpótlás önerős részére adókedvezményt lehessen igénybe venni; _az általános forgalmi adó rendszerben 12 %-os adókulcs alá tartozzanak a vízgazdálkodást szolgáló termékek és szolgáltatások;- az árrendszer, az árszabályozása takarékos gazdálkodásra ösztönözzön és kiszámítható legyen;-az igénybevételi járulékok között a vízkészletjárulék kivetési és felhasználási rendszerét tovább kell fejleszteni, a díj mértékét infláció követővé kell tenni és felhasználásánál defferenciáltan alkalmazni kell a decentralizálást, az országos prioritások érvényesítése mellett;- a vízgazdálkodási létesítmények rekonstrukciójával az eredeti állapotra történő visszaállítást kell elérni, a szükséges források biztosítására automatizmust kell kidolgozni;-az egyes elkülönített állami pénzalapok között szereplő Vízügyi Alap gazdálkodásának jogi szabályozását korszerűsíteni szükséges. Meg kell szüntetni az alap „egy lábon” állóságát azzal, hogy ki kell dolgozni további bevételi források alapba való juttatásának lehetőségét;- felül kell vizsgálni a gazdasági jogszabályokat a viziközmű szolgáltatásban fellelhető anomáliák rendezése érdekében;- ki kell dolgozni és bevezetni a viziközmű szolgáltató szervezetek műszaki és gazdasági minősítési és ellenőrzési rendszerét;- ki kell alakítani az EU-konform fogyasztóvédelmi rendszert. 3.3.2. Jogi eszközök Az integrált vízgazdálkodási politika céljai megvalósításának eszközei között fokozott jelentőséggel bír a jogi szabályozás. A jog, mint eszköz nélkülözhetetlen az állam vízgazdálkodással kapcsolatos feladatai ellátásához. A vízgazdálkodási politika céljai megvalósításának legfőbb jogi eszköze a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény. A vízgazdálkodásról szóló törvényhez kapcsolódóan számos egyéb jogszabály született, illetve előkészítés alatt van. E jogszabályok lényeges új elemei:- Alapvetően új tulajdonosi struktúrát vezetnek be a vizek (vízi létesítmények) szinte kizárólagos állami tulajdonának megszüntetésével.- Érvényesítve az állam megváltozott szerepvállalását, fokozott jelentőséget adnak az önkormányzatok feladat- és hatáskörének.- A hatósági jogköröket decentralizálják.-Biztosítják, hogy a vízháztartási viszonyokba való minden beavatkozás csak ellenőrzött módon történhet.-Érvényesítik az integrált vízgazdálkodási szemléletet.- Megerősítik a vízgyűjtőre szerveződött állami vízügyi igazgatási szervezet létét.- Meghatározzák a vízügyi feladat- és hatásköröket, elhatárolva a vízügyi és környezetvédelmi hatásköröket. Korszerűsíteni kell a továbbiak során az önkormányzati feladat- és hatásköröket.-A vízkészletek, mint a nemzeti vagyon stratégiai elemként kerülnek szabályozásra azzal, hogy a gazdálkodásnál az infrastrukturális szolgáltatásánál érvényesítik a piaci szemléletet. Nevesítik a felszín alatti vizeket, beindítják az ivóvízbázis védelmi programot.- Beemelik a törvény rendelkezései közé a koncesszióra vonatkozó szabályokat.-Előírják, hogy a létfenntartáshoz szükséges ivóvizet díjfizetés elmaradása esetén is 11
