Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)

1998 / 3. szám

-a gazdasági és szociális helyzet és a ki­egyensúlyozott fejlődés szempontjainak fi­gyelembe vétele,- a nemzetközi együttműködés,- a szubszidiaritás (a megfelelő döntési szint kiválasztása). A fenntartható fejlődés követelménye nélkü­lözhetetlenné teszi az integrált vízgazdálkodás megvalósítását, mely feltételezi a speciális víz­gazdálkodási feladatrendszert végrehajtó egysé­ges szervezet felállítását. 2.3. Az egyes szakterületeken kitűzött célok 2.3.1. A vizek hasznosításának területén Folytatni kell a lakosság egészséges ivóvíz­zel való ellátásának programját és azt rövid tá­von be kell fejezni. Az EU ajánlásaival össz­hangban álló cél a lakosság 98-99 %-ának veze­tékes ivóvízzel történő ellátása. Az önkormány­zatok természeti adottságaiktól függően eltérő mértékben és módon férhetnek hozzá a számuk­ra létfontosságú vízkészletekhez. Az esetenként igen jelentős gazdasági kihatású különbözőség ésszerű kiegyenlítését - a társadalmi igazságos­ság jegyében - az államnak elő kell segítenie. A szolgáltatott ivóvíz minőségének el kell érnie az európai normákkal egyező értéket. Ez­zel összefüggésben gondoskodni kell a vízbázi­sok védelméről, folytatva az ezen a téren az el­múlt években megkezdett vízbázisvédelmi munkát. Az üzemelő vízbázisok védelmi tervei­nek elkészítése állami, a végrehajtás pedig ön­­kormányzati feladat, amelyet az állam anyagilag is támogat. A távlati vízbázisok kijelölése és biztonságba helyezése, a tulajdonában levő víz­bázisok védelme az állam feladata. A távlati víz­bázisoknál az önkormányzati felelősség akkor kezdődik, amikor a távlati vízbázist megkapták hasznosításra. A már üzemelő vízbázisok biz­tonságban tartásához - a használat arányában - a mindenkori használóknak kell hozzájárulniuk, a már kialakított vízbázisvédelem folyamatos működtetésének költségeit be kell építeni a szolgáltatás díjába. Fokozott védelmet igényel­nek a kiemelten értékes parti szűrésű és karszt­víz-készletek. Az EU-normák és határidők ajánlásaival összhangban el kell érni, hogy a közmű-ollót szűkítő fejlesztésekkel a szakszerű szennyvízel­helyezést nyújtó szolgáltatással ellátott lakosság aránya 85-87 %, ezen belül a közműves szenny­vízelvezetéssel és szennyvíztisztítással ellátott lakosság aránya legalább 65-67 % legyen. Ki kell mondani, hogy a helyi ellátást szolgá­ló állami viziközműveket az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényben foglaltaknak megfelelően önkormányzati tulajdonba kell adni. Az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításával rögzíteni kell, hogy nem csak a lakosság egészséges ivóvízellátásáról, hanem a lakossági szennyvizek elvezetéséről­­tisztításáról való gondoskodás is kötelezően el­látandó önkormányzati feladat (legalábbis a 2.000 lakos-egyenérték felett, megfelelően az EU elvárásoknak), aminek a végrehajtását az ál­lam különböző módon segítheti. A szolgáltatás műszaki követelményei egy­ségesek és emiatt a szolgáltató létesítmények egységes megítélése elengedhetetlen. Az üze­meltetés biztonsága és szakszerűsége miatt ki­emelt fontosságú a viziközmű szolgáltatás in­tegrációja. Az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvénnyel összhangban egységesíteni szükséges a hazai vízellátás-szennyvíz­csatornázás tulajdonosi rendszerét. Ezért az 1991. évi XXXIII. tv. módosításával az állami tulajdonban lévő forgalomképtelen viziközmű­­létesítményeket korlátozott forgalomképességű­nek kell minősíteni. Az ipari vízgazdálkodás jogi szabályozását sürgősen rendezni kell. Az ipar és területfejlesz­tés vízgazdálkodási feltételeinek folyamatos biztosítása érdekében a megfelelő állami támo­gatási rendszerek kidolgozása szükséges. A viziközmű szolgáltatás díjainak és a szol­gáltatás minőségének ellenőrzésére, az állam közhatalmi jogainak gyakorlása érdekében és az Európai Unió elvárásainak megfelelően létre kell hozni a kontroll szervezeteket. 2.3.2. A vízkárelhárítás területén A vízkárelhárítás a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény értelmében a víz többle­te és hiánya elleni szervezett tevékenység. En­nek megfelelően a vízkárelhárítás szakterületei­nek tevékenység és feladat súlypontjait az aláb­biak szerint lehet kijelölni. a) Árvízvédelem és árvízvédekezés területén Tovább kell folytatni a jelenleg 60 %-ban ki­épített árvízvédelmi rendszerek előírások sze­rinti, mértékadó terhelésnek megfelelő fejleszté­sét. A korábban meghirdetett és folyamatosan végzett, lokálisan gyenge szakaszok megerősí­tésén túl a térségi fejlesztések projekt-jellegű megvalósítását kell előtérbe helyezni és a Felső- Tisza illetve a Körös-völgyi projekt után a Du­­na-völgyi, majd a Közép-Tisza fejlesztési pro­jektekkel kell a védelmi rendszer 75 %-os kiépí­tettségét megteremteni 2006-ra. Az árvízvédel­mi rendszerek védelmi biztonságának erősítése mellett a folyami nagyműtárgyak rekonstrukci­óját (a térségi vízgazdálkodási feladatok feltét­eleinek javítása érdekében is) kiemelten kell ke­zelni és az eddigi forrásoknál nagyobb összegű támogatások mellett felgyorsítani. El kell érni, hogy ahol a folyami duzzasztók energia-termelő egységekkel egészültek ki, kerüljenek a vízügy tulajdoni jogkörébe, hogy a termelt eredmény a vízgazdálkodási rendszerek fenntartására és működtetésére legyen felhasználható, illetve a területfejlesztés vízgazdálkodási feladatainak legyen forrása. Az árvízvédelmi töltéseken a kerékpárút-há­­lózat kiépítését mindenhol el kell végezni, az így létesült, egymással természetes kapcsolat­ban levő 4.200 km kerékpárút legyen az ökoturizmus része és a gátőrházak, védelmi központok e turistaútvonal szállás, orvosi és egyéb segélynyújtási, tájékoztatási és ellátási központjaiként legyenek képesek működni. Az árvízvédelmi feladatokat a vízügyi szol­gálatnak egyre inkább irányítani, vezényelni kell. A tényleges (operatív) védekezés feladata­inak ellátására az ABKSZ Kht. mintájára, regi­onális osztagokat (kb. további három-négyet) kell szervezni, amelyek túl azon, hogy a védeke­zési feladatokat képesek ellátni, egyre inkább meg kell feleljenek az adott térség (vízgyűjtő) vízkárelhárítási, fenntartási, üzemeltetési és fej­lesztési feladatainak ellátására is, ideértve a tár­sulatok és az önkormányzatok által kezelt egyes műveket is. Ez a konstrukció, túl azon, hogy műszakilag egységes szemléletű és így racioná­lis és költségtakarékos létesítmény-kezelést je­lent, erőforrás (állam, önkormányzat, társulat) összpontosítást tesz lehetővé. Ezek a szerveze­tek ugyanakkor az EU csatlakozás idején, illet­ve azt követően az európai országok bármelyi­kében kialakuló védekezési feladatnál jól alkal­mazhatók lennének. Ezt a készségünket a len­gyel, a cseh, a német és a holland árvíz-védeke­zési tapasztalatok alapján bátran ajánlhatjuk az EU országok figyelmébe. Az árvízvédelmi rendszerek kiépítésénél a kockázatelemzés befejezésével fel kell készülni a majdani európai hitelek felvételének pályázat útján történő elnyerésére. b) Síkvidéki vízrendezés A síkvidéki vízrendezés legfontosabb felada­ta a törvény szelleméből következő tulajdonvál­tás és az ebből adódó feladatmegosztás követke­zetes végrehajtása. Tovább kell keresni az állami és a helyi víz­gazdálkodási feladatok lehatárolásának optimu­mát. A nem állami feladatokhoz tartozó létesít­ményeket és vizeket a helyileg érdekeltek tulaj­donába kell adni és ennek mentén létre kell hoz­ni az új típusú társulatokat, amelyek immár nem állami, hanem helyi vízgazdálkodási feladatokat látnak el, de meg kell tartani, sőt fokozni kell a társulatok törvény adta jogosítványait (kény­szertagság, céltársulás, érdekeltségi hozzájáru­lás kivetése stb.). Ezen új típusú társulatok mű­ködésében fokozni kell az önkormányzatok sze­repét, esetleg éppen az önkormányzatiság (önál­ló hatalmi ág; adóztatási jog, helyi demokrácia) bázisán a képviseleti jog erősítésével kell a tár­sulatokat létrehozni. A tulajdon, a tulajdonhoz kötött feladat és az ahhoz csatlakozó, helyileg meghatározott érde­keltségi hozzájárulás (mint helyi adó) beszedé­sével az állami és a helyi vízgazdálkodási fel­adatellátás egyensúlya megteremthető. Az államnak a kizárólagos állami tulajdon­ban maradó (pillanatnyinál lényegesen szűkebb körű) létesítményhalmaz fenntartását, üzemelte­tését és fejlesztését a vízügyi igazgatóságok irá­nyítása, de a már említett - regionális feladatot ellátó - közhasznú társaságok igénybevétele mellett kell megvalósítani. Az államnak a vízrendezés esetében a re­konstrukcióra kell koncentrálnia. Fontos a ket­tősműködésű rendszerek fejlesztése, a víz 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom