Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)

1998 / 1. szám

más és más halmazállapotban több „állomáson“ jelenik meg. A tengerből el­párolgott víz a légkörbe jut, ahonnan csa­padék alakjában részben ismét a tengerbe, részben un. visszapárolgás révén - még mielőtt lehullhatna - újra a légkörbe kerül, részben pedig a szárazföldre hullik. A szá­razföldön a csapadék egy része, az éghaj­lattól függően közvetlenül elpárolog, má­sik része lefolyik a patakok és folyók med­rébe, harmadik része pedig beszivárog a talajba. így a talajba jutott rész azonban, zömmel a növényzet párologtatása révén, ismét a légtérbe kerül, illetve forrást vagy medret találva a tengerbe tér vissza. A természeti körforgás végigkövetése során kiderül, hogy a víz nemcsak a hal­mazállapotát változtatja meg a ciklusok- a szennyezőanyag kibocsátás csök­kentése,- a víz- és anyagforgalom együttes szemlélete,- a víz- és anyagvisszaforgatás szorgal­mazása,- a hulladékkeletkezés csökkentése,- a szennyvíz és hulladék újrafelhaszná­lás körének bővítése,- a vízvédelemért viselt felelősség egy­értelmű meghatározása. A termékek / szolgáltatások és a terme­lési / szolgáltatási folyamatok a teljes élet­ciklusukban szoros kölcsönhatásban áll­nak a természeti, vízi és társadalmi kör­nyezettel. A környezeti menedzsment rendszer dokumentációja - akárcsak a minőségügyi rendszeré - hierarchikus felépítésű. A környezeti menedzsment rendszer ki­alakítása és működtetése egy állandó fej­lesztési, fejlődési folyamat, amelyben rendszeresen ismétlődő, de egyre maga­sabb szinten megvalósuló tevékenységek alkotnak láncolatot. A rendszerben min­denkinek megvan a jól definiált feladata és hatásköre, valamint előírt a feladatok el­végzésének módszere is. VÍZGAZDÁLKODÁSI MENEDZSMENT RENDSZER A vízzel kapcsolatos metodikai problé­mákat az okozza, hogy a víz nem csupán egyike a védendő környezeti elemeknek (ISO 14000 sorozat), és nem is csupán ter­mék (ISO 9000 sorozat) hanem oldat, szuszpenzió vagy biomassza, mely egy­aránt lehet energiahordozó, nyersanyag, termék vagy vízi út, valamint a bioszférá­ban végbemenő anyagmozgás szállító­­rendszere. A szerző az egész vízgazdálkodási me­nedzsment rendszer módszertanának ki­alakítására ezúttal nem vállalkozhat, de 8 3. ábra megkísérli a finn Yrjö Virtanen, Jaana Suokas és az osztrák Sebastian Alber ku­tatók nyomán kialakítani az életciklus­elemzés módszertanát a vízgazdálkodásra és esetünkben azt alkalmazni a vízellátás­­csatornázás-szennyvíztisztítás területére. Az életciklus-elemzés, mint módszertan a tartós fogyasztási cikkek marketing ku­tatásától követi a termék útját a fogyasztó­ig, illetve a termék elhasználódásáig (1. ábra). ÉLETCIKLUS-ELEMZÉS MÓDSZERÉNEK KÍSÉRLETI ALKALMAZÁSA Az életciklus-elemzést, mint módszer­tant kézenfekvőnek látszik a víz természe­ti körforgásával kezdeni. Ha megtekintjük a Nagy László által szerkesztett egyszerű­sített sémát (2. ábra), akkor világossá vá­lik, hogy a víz természeti körforgása során

Next

/
Oldalképek
Tartalom